10. fejezet - Nem szép tőlem...

Lassan kinyitottam a szemem, a nap beszűrődő sugarai miatt be is csuktam. Felkeltem és széthúztam a függönyt, így elkerülhetetlen volt, hogy a nap bántsa a szemem. Készülődni és nyomás, na persze ilyen könnyű lenne, ha nem mindig az álmom járna a fejemben... Fura egy álom volt, de valóság alapja a nullával egyenlő. Kis korom óta ismerem Andy-t de biztos vagyok benne, hogy nem tenne ilyen aljas dolgot. Finn... Vele talán csak azért álmodtam ilyen sületlenséget, mert még nem ismerem eléggé... Mikor elkészültem Finn már türelmetlenül várt rám. Kirohantam és egy szó nélkül tettük meg az utunkat. Az iskolába érve Andy-hez mentem és elmondtam neki az álmom őt érintő részét, a Finn dologhoz nem voltam elég bátor, nem tudom mitől féltem, ez csak egy álom... Akárcsak az álmomban, a barátaimmal a napi teendőink közé beiktattuk az emberek kifigurázását is. De mikor arra a lányra mutattak, aki álmomban volt, valahogy fura érzésem támadt. A lány Andy-hez tipegett a szívem pedig majdnem megállt. A lány odatipegett és elkezdte ölelgetni. Nagyon ideges lettem, de rögtön le is nyugodtam, mikor láttam, ahogy Andy egy határozott mozdulattal lerázza magáról a lány kezét. Boldogan sétáltam oda a barátomhoz és öleltem át jutalmul, majd kissé sietősen visszarohantam a kis csoportnyi rám váró emberhez. Sok hasonlóság volt az álmom és a mai nap között, de semmi rossz nem történt a végére, lehet, hogy csak én lettem túl paranoid az ilyenekre. Minden esetre minden jól alakult. Az egyik barátnőm felajánlotta, hogy tanít pár tánclépést, mivel ő a táncosok csoportját erősítette. Szünetekben Néha csak táncoltunk kicsit, vagy minibemutatót csináltunk egy üresebb folyosón, ő táncolt, én pedig adtam hozzá a zenét. Elkezdtünk egy közös projekten dolgozni, ami egy igazi saját bemutató lenne, nekem kell megírnom a zenét, neki pedig megkoreografálni és ha szerencsém van még én is meg tudom tanulni a táncot, esetleg bevennénk még pár barátot és velük együtt alkotnánk. Valahogy írás ás tánc közben is olyan szabadnak érzem magam... Ép egy felszabadult tánc-zene "próba" közepén tartottunk, mikor eszembe jutott egy fura ötlet. Ha már én is tanulok táncolni, hogy ne lehetne Amy-nek jó hangja. Nem tévedtem, Amy-nek tényleg szép hangja volt, így hát egy őrült ötlet  végkifejlete képpen a következő nap fordult az állás. Amy, mint kiderült régen járt zeneiskolába, de a táncot jobban szerette. Következő nap tehát én táncoltam és Amy énekelt, amire először kicsit furán néztek, akik a kihalt folyosó felé jártak, de onnantól kezdve, elég sokszor fordult az alapfelállás. Szerettem énekelni és táncolni is, persze nem musical- szerűen bármikor, bárhol, de ha lehetőségem volt rá, és persze kedvem is nem hagytam ki. Biztos sok ilyen művészsulit láttatok már a tévében, ahol mindenki minden helyzetben táncolt és énekelt, de ez egyáltalán nem volt olyan mesebeli, itt is voltak kirekesztések, itt is voltak kisebb egymás ellen hangolt klikkek és persze pár őrült is, aki minden áron forradalmat akart szítani, mert nem azt kapta amit várt, de ennek ellenére én imádtam ezt az iskolát. Iskola után Amy is jött velem haza, hogy gyakoroljon velem kicsit. Nagyon ki tud fárasztani a csajszi az tuti. A gyakorlat végére mind a ketten kifulladva dőltünk az ágyamra. Úgy bizony, még saját magát is kifárasztotta...

-Nem érzed úgy, mintha valaki figyelne ? - kérdezi , mire ösztönösen az ablak felé pillantok. 

-Hát persze... Várj csak, elintézem. - mondtam és kinyitottam az ablakot. Váltottam Finnel egy gyors kis szócsatát, mint mindig, majd visszadőltem az ágyamba.
-Szóval ő a szomszédod... - állapította meg.
-Nem tudom, hogy sajnáljam magam, vagy örüljek neki. - mondom egyszerűen.
-Tudod mennyi pletyka keringett róla, hogy ki lehet ő ? Páran azt mondták, a tesód, páran azt, hogy a másik pasid... - mondta belőlem meg kitört a röhögés.
-Hogy az emberek pont az igazságot nem találják el soha, mikor valami jó kis sztorit kitalálnak! - röhögtem tovább.
Egy ideig még hülyéskedtünk, majd Amy-nek haza kellett mennie, ezért kikísértem. Épp akkor jött arra egy csapat ismeretlen srác. Simán elhaladtak a házunk előtt, egy kis bámulás közben, majd Finn háza előtt megálltak és már nyílt is az ajtó.

Finn szemszög

Kinyitottam az ajtót a srácoknak, mikor észrevettem, hogy mind a szomszéd ajtaja felé bámul. Odanéztem és megláttam Mirit és a barátnőjét az ajtóban.

-Ki ne essen a szemetek!  - kezdtem röhögni.

-Finn, hallottuk, hogy új szomszédaid vannak, de hogy ilyenek... - mondta a lökött haverom.

-Csak a perverz-hercegnő a szomszédom, a másik a barátnője te balfácán.  - mondtam neki.

-Na és melyik lenne a "perverz-hercegnő" ?  - röhögtek.

-Amelyik törpébb. - röhögtem el magam. Igazából Miri nem volt sokkal alacsonyabb a barátnőjétől, de azért eléggé látszott a különbség.

-Cuki kis csaj. - nyögte ki Drake.

-Ne meregesd a szemed, még cssak tizennégy. - löktem oda unottan, mire mindenki elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Tizennégy ? Kinéz legalább tizenhétnek.

-Engem nem lepett meg... Mikor elsőször láttam éppen apuci körül ugrándozott, mikor meglátta az előre berendezett szobáját.

-Az konkrét öcsém. - röhögtek mind.

-Gyertek már be, nem azért jöttetek, hogy kint ácsorogjatok. Na meg Miriék is lassan eltűnnek.  - intek a fejemmel a szomszéd ház felé, ahol épp csukódik a bejárati ajtó.

***

-Akkor te most együtt vagy Angie-vel ? 

-Úgy néz ki... 

-Zsííííír! Baromi mázlis vagy öcsém! Ritkán talál az ember egy ilyen csajt Finny!
-Azért nem kellett keresnem, jött utánam elég sokáig! 
-Máig nem értem, miért nem engedtél neki előbb...
-Ez van srácok, ezt kell szeretni.

***

Bementem a szobámba és az ágyamra ültem. Elkezdtem a jegyzetfüzetembe firkálni a sorokat. Összehoztam néhány egész jó rímet, majd letettem a füzetet és a telefonomért nyúltam, hogy megosszam a napom történéseit Iris-el a legjobb barátnőmmel. Gyorsan előkaptam a telefonom és kikerestem Iris számát WhatsApp-on, majd azonnal a hívás gombra nyomtam. Barátnőm a harmadik csengés után felvette. Mindketten boldogan újságoltuk a másiknak, mi történt a nap folyamán, bár neki elég hamar mennie kellett, szóval a mai sem volt valami hosszú beszélghetés. Mikor letettük a telefont Messengeren egy beszélgetés felkérés fogadott. Automatikusan elfogadtam és megnéztem ki is az valójában. Finn egyik haverja volt, aki az ablakon keresztül épp engem nézett. Ósdi nyomulós szöveggel indult, ezért én simán elküldtem a fenébe és benyomtam a kedvenc zeném és ledőltem az ágyra. Finn megint elkezdte játszani a papíros játékot.
A papíron a következő írás volt : "MOST MIÉRT VAGY ILYEN ?" Automatikusan írtam, nem, inkább rajzoltam a betüket a papírra "UGYAN MILYEN ?" feltartottam, hogy Finn és a haverjai jól láthassák. Finn gyorsan firkantotta a betüket a papírjára "MÉG NEM IS ISMERED, DE MÁR NEM IS ÉRDEKEL ?". A lehető legegyszerűbb választ írtam és reméltem annyiban hagyja a dolgot. Ráfirkantottam a lapra egy "TUDJA Ő NAGYON JÓL"-t és nem is törődtem velük tovább. Elmerültem a saját kis világomban és semmi mással nem törődtem.

9. fejezet - Paranoia ?

Kivánszorogtam az ágyból, mivel semmi kedvem nem volt kapkodva készülődni, és egyből neki is láttam reggeli készülődésemnek. Mivel kicsit elhúzódott a készülődés sietve indultam az ajtóhoz, hogy a szokásos időben mehessünk. Kirohantam az ajtón és átcsörtettem a szomszédba, ahol Finn épp az orrom előtt nyitotta ki az ajtót.

-Jó reggelt! - mosolyogtam Finnre.

-Jó reggelt törpi. - mondta mosolyogva és kicsit meghúzta a hajam. (Igen, az átlagosnál kicsit alacsonyabb vagyok ><) Az út szótlanul és hihetetlenül gyorsan telt. Az egész egy átlagos nap volt, pár barátommal lófráltam egész nap. Andyt egész nap csak egyszer láttam, de talán azt sem kellett volna. na de kezdjük az elején.

A csajokkal sétáltunk a folyosón és szinte mindenkiből viccet csináltunk, aki mellett elmentünk... (Nem kell ezt olyan rossznak elképzelni, csak mindenkin találtunk valami furát amit jól kifiguráztunk és kinevettünk.)

-Nézzétek milyen szánalmas vagyok, nem tudok magamnak pasit találni, ezért futókalandokból tartom fenn magam! - mondta épp Dia nevetve egy plázacicára mutatva aki épp a srácok felé igyekezett. Az egész csapatunk odaemelte a tekintetét és kikerekedett szemekkel bámulta a jelenetet. A cicababa odasietett Andyhez és elkezdte ölelgetni. Ezen még nem akadtam ki annyira, ölelgesse csak, amíg... Megláttam, ahogy Andy közelebb hajol hozzá és megcsókolja. Csak kikerekedett szemekkel néztem a jelenetet, míg észre nem vettem, hogy Andy kissé hosszúra sikerült csókja közben mindenki engem figyel, egy pedig óvatosan megböködi Andy-t. 

-Andy... Az a csajszi nagyon néz. - mondta neki a srác, mire Andy mielőtt rámnézett volna szegezte fel rutinosnak hangzó kérdését.

-Csak nem vagy féltékeny csajszi ? - kérdezte, de még mindig nem nézett rám, visszahúzta magához a cicababát.

-Most hogy mondod... Nem egyáltalán nem vagyok féltékeny. Azt hittem rosszabb érzés az ilyen, de egyáltalán nem az. Ég veled te féreg. - mondtam és otthagytam őket, de még előtte láttam, ahogy Andy felemeli a fejét a hangom hallatán. A barátaim jöttek utánam és óvatosan tudakolták, tényleg bírom-e , de érdekes volt, hogy semmi bajom. Talán az álmom miatt, talán más, én nem tudom. Mivel az utolsó óránk kezdődött éppen besiettem, hogy el ne késsek és unatkozva végigültem az unalmas órát. Mikor a csengő megszólalt én voltam az első, aki elhagyta a termet. Összeszedtem a cuccaimat és indultam is az udvarra. A kapuban megvártam Finnt, de mikor Finn épp odaért meghallottam Andy hangját, aki épp utánam kiáltott. Gondolkodás nélkül ragadtam meg Finn felsőjét és rántottam vele magamhoz, hogy megcsókolhassam. Komolyan ilyen gyerekes vagyok ? 

-Kreatív mondhatom! - hallottam Andy hangját. - Nos ez a bosszúd Miriam ? 

-Miféle bosszú ? Mit tett ez a barom ? - kérdezte Finn. 

-Nem fontos. -  mondtam. 

-Akkor ez a válaszod a tegnapira ? - tudakolta mosolyogva Finn.

-Ez. - jelentettem ki biztosan.

-Akkor bocsi haver, de ő az enyém. - nézett Finn diadalmas pillantással Andyre.

-Ha azt várod, hogy rosszul érezzem magam, sajnálattal közlöm, hogy nem fogom! Finn nézz körül! Bármelyik csajt megkaphatom, amelyiket csak akarom!

-Nagyon tévedsz öreg. Nem bármelyiket! Ez a kislány az enyém. - mondta, majd rám mosolygott és átkarolt.

-Húzd ki a fejed a seggedből Finn, az nem sapka! Mennyi jó csaj és neked egy kell ? Itt van a több millió mindenre kapható liba és neked pont ő kell ? - kérdezte idegesen Andy.

-A kurvákat meghagyom neked. -  mondta Finn nemes egyszerűséggel, a legnyugodtabb hangnemben és megfogta a kezem és elkezdett húzni. Lassan sikerült felvennem a tempót és Finnel nevetve tettük meg a távot hazáig. Otthon egyből a szüleimhez mentem.

-Sziasztok ! Apu jó hírem van. - szóltam egyből apámhoz.

-Mi az ? - kérdezte unottan.

-Szakítottam Andyvel, nincs min aggódnod többé. - mondtam, és ekkor odarohant anyu.

-Miért szakítottatok ? Olyan jól megvoltatok. - mondta anyu szomorúan.

-Nem mindegy ? Most egyedül van és kész! - szólt közbe apu boldogan. Inkább nem mesélek neki Finnről, nem tenne jót az idegeinek úgy érzem...
Fölsiettem a szobámba és egyből bedőltem az ágyamba. Szó se róla, nem akartam aludni, csak kissé fárasztó volt a napom, tehát kicsit pihenni akartam, csak pár perc elég lett volna. Persze, Finnek más tervei voltak. Mikor meghallottam, hogy Finn bőszen kopog az ablakán, ami alig volt az én kitárt ablakomtól. Esti szokásunkhoz híven sétálni mentünk az erdőben, amit mindig is annyira szerettem...  Elmentünk a tóhoz is, ami eszembe juttatta azt a napot. Még bosszút sem álltam... De valamiért nem is akartam. csak élvezni akartam ezt az egészet, amíg tart, mivel valamiért rossz előérzetem volt az egésszel kapcsolatban. Nézzenek oda paranoiás lettem...

8. fejezet - Mi a fene folyik itt ?

Teltek a napok, a hetek és persze egy hónapig mindenki úgy nézett rám, mintha legalább valami pszichopata lennék. Persze ezután a hosszú hónap után kezdtek megbarátkozni velem is, szóval a második hónaptól kezdtem megnyugodni, hogy nem leszek mindig kívülálló. A becsmérelő nézéseket felváltotta, hol egy barátságos mosoly, hol egy másfelé nézés... Végül is ez egész átlagos. Természetesen két hónap alatt sikerül pár barátot is szereznem, akikkel többnyire szünetekben, némelyikükkel órákon szórakoztunk. Az itteni diákok többsége nagyon kedves, a maradék meg ki a fenét érdekel ? Egyik nap hárman jöttünk hazafelé Finnel és Andy-vel, mikor odarohant hozzánk egy csaj. Megjegyzem nagyon ismerős volt.
-Finni! - sikította és jókedvűen szomszédom karjaiba ugrott. Nem bírtam ki, a lány eszméletlen vékony sikító hangjától és attól, ahogy hívta Finnt kitört belőlem a nevetés.
-Finni ? Ez oloyan cuki. - röhögtem Finnre, aki csak játékosan meghúzta a hajam.
-Téged ismerlek ! - mondta a csaj már a normális hangján rám mutatva.
-Te is nagyon ismerős vagy nekem. - mondtam, de a fejemben még mindig nem tudtam hova tenni.
-Egy suliba járunk! Elsős vagy ugye ? Te vagy az a csaj aki megverte azt a srácot ! Az nagyon menő volt! - nevetett a csaj jókedvűen.
-Aha. - ennyi jött ki a számon meglepődöttségemben. Nagyon aranyos lány, szerintem végzős, és szuper energikus.
-Nem vagy valami beszédes igaz ? - szontyolodott el a lány.
-Ó ha te azt tudnád. - mondták egyszerre a srácok, mire a lány egy ideig csak értetlenül nézett.
-Ennek a csajnak régen is jó nagy szája volt, és most sem adott alább belőle. - mondta Andy.
-És ha egy mesébe belekezd le nem állítod, míg végig nem mondta és néha hihetetlenül hadar. - folytatta Finn.
-De még hogy, meg sem érted mit akar mondani. - nevetett fel Andy, mire Finn is nevetni kezdett.
-Srácok ! - korholtam őket nevetve, majd a lányra néztem, aki még mindig meglepetten pislogott hol a srácokra, hol rám.
-Mi a gond ? - kérdeztem a lányt mosolyogva.
-Semmi, csak elgondolkodtam, hogy sikerült ezt a két eszméletlen pasit magad köré vonzanod ? - nevetett a lány.
-Ez a szerencse csajszi. Andy gyerekkorom óta mellettem van, Finn pedig a szomszédom. - mondtam nevetve, mire kicsit megnyugodott.
-Látod, hogy büntet a sors ? - nevetett Finn és átkarolta a lányt.
-Na várj csak ezért még megfizetsz ! Még a fürdőért sem kaptál ! - fenyegettem nevetve a szomszédomat.
-Fürdő ? - lepődött meg Andy és Finn barátnője (?) .
-Az egy hosszú sztori. - mondta nevetve Finn.
-Ez a srác egy átok ! Vigyázz vele. - mondtam a barátnőjének figyelmeztetésféleképpen.
-Észben tartom. - mondta, de láttam rajta, hogy ezért Finn még jól ki lesz faggatva.
-Én viszont nem érem be ennyivel. - mondta Andy.
-Röviden Finnel és pár barátjával töltöttünk egy napot ami szuper volt, majd visszajöttünk, mert Finnek csodás ötlete támadt. Elvittek az erdőben levő tóhoz Finn pedig szépen beledobott. - azt már inkább kihagytam, hogy a világos ruhám teljesen áttetszővé vált a víztől.
-Finn, mi a fene ? - kezdett röhögni Andy. - Ha nem ismernélek, azt hinném valami mocskos hátsó szándék vezérelt, mint például ezt - vezette végig rajtam a tekintetét - csurom vizesen látni.
-Miket gondolsz te rólam ? - nevetett Finn, de láttam rajta, hogy kicsit zavarban van, ugyanis éppen ez történt. Aznap Finn a barátnőjével én pedig Andy-vel mentem haza. Apa természetesen nem örült ennek, anyámtól pedig megkaptam a jelzést, hogy megismételte azt az akciót, ami miatt sokat veszekedtünk. Remek. Félve léptem be a saját szobámba, de mikor bent voltunk egy kicsikét megkönnyebbültem, mivel anyám nem hagyott semmi "olyat" látható helyen. Ösztönösen átnéztem a szomszédom ablakába, aki épp elmélyülten beszélgetett a barátnő féleségével. Mivel még mindig nem tudtam róla semmit, megkérdeztem róla Andy-t. Kaptam pár kis unott infót, és még mindig az ablakomon bámultam kifelé. A bámulásom Andy zavarta meg, ugyanis behúzta a függönyöm.
-Mi olyan érdekes? Csak nem féltékeny vagy a csajra ? - kérdezte gyanakvóan.
-Nem ! - hárítottam azonnal, mire Andy elmosolyodott.
-Tudod... Ha később válaszoltál volna nem biztos hittem volna neked.- mondta, majd közelebb lépett hozzám.
-De, tudod így sem hiszek neked teljesen. - mondta, és ekkor már vészesen közel volt hozzám.
-Mit szeretnél ? - kérdeztem akadozó lélegzettel.
-Bizonyíts! - mondta lélegzetelállító mosollyal.
-Hogy tudnék... - kezdtem bele, de belém fojtotta a szavakat egy csókkal. A lábaim remegtek és az egész testemen borzongás futott végig. A hosszú csók után szinte képtelen voltam a saját lábamon megállni, amit persze Andy egy ezer wattos mosollyal jutalmazott.
-Szóval ilyen hatással vagyok rád ? - kérdezte önelégült mosollyal. Én nem bírtam megszólalni, ezért Andy újból megcsókolt. Lépett egy kicsit előre ezzel engem hátralépésre késztetve, majd még egyet és így tovább, míg a lábam el ne érte az ágyat. Ekkor Andy vigyázva ledöntött az ágyra és karjaival és lábaival fogságban tartva fölém tornyosult.
-Láttam nem nagyon bírod már. - mondta mosolyogva.  Szóval ezért...
-De ha nem haragszol még nem volt elég. - mondta és Ismét birtokba vette a számat. Megértettem a helyzetét, ugyanis iskolában alig találkozunk, iskola után pedig egyből hazamegyünk, ami egy kicsit megnehezíti kettőnk dolgát. Kezeim közrefogták Andy arcát és elmélyültem a csókjában. És ennyi kellett ahhoz, hogy valaki tökéletesen elrontsa a pillanatot.
 Andy és én hirtelen az ajtó felé szegeztük a tekintetünket, ami addigra már hangosan csapódott a félfának.
-Hihetetlen! - akadtam ki.
-Ugyan... Nyugodj meg Miri, bárkivel megeshet. - mondta, hogy megnyugtasson.
-De ez szándékos volt! - akadtam ki.
-Dehogy volt szándékos, te is tudod, hogy nem tudhatta.- nem tudtam visszavágni... Igaza volt. Kezdtem mindent máshogy látni. Elgondolkodtam  a veszekedésünkön is anyámmal. Ott sem ő volt a hibás. Védeni akart én pedig kiakadtam. Teljesen tanácstalan lettem.
-Köszönöm. - mondtam Andynek, majd egy csókkal jutalmaztam bölcs barátomat.
-Mit ? - mosolygott.
-Hogy rámutattál, milyen gyerekes tudok lenni. - mondtam, majd ekkor én kaptam egy csókot és mintha mi sem történt volna folytattuk cseppet sem zavartatva magunkat.
Andy aznap egy kicsit későn ment haza, de nem egyedül, ugyanis Finn ugyanakkor engedte haza a barátnőjét aki ugyanarra lakott mint Andy, szóval nem volt gond. Kissé zavartan köszöntem el Andy-től, majd mikor be akartam menni az ajtón Finn odakiáltott.
-Hugi! Veled még beszélnem kell. - mondta és el se tudtam képzelni mit akarhat.
-Mi az ? - kérdeztem ártatlanul.
-Amint hazaértetek rosszalkodtatok ? - kérdezte perverz mosollyal az arcán.
-M... MI ? - nem tudtam normálisan reagálni...
-Nos, még alig értünk haza, már hallottam egy puffanást, amit eléggé erre enged következtetni a behúzott függönnyel kombinálva. - mondta egyszerűen. - Szóval ?
-Na és ha igen ? Semmi közöd hozzá ! - mondtam és sértődöttséget színleltem.
-Ó, igen is sok közöm van hozzá! - mondta és lég komolynak tűnt, ami nem épp rá vall.
-Finn... Baj van ? - kérdeztem, mert éreztem, hogy valami nincs rendben.
-Mit csináltatok ? - kérdezte kicsit idegesen.
-Ez csak a mi dolgunk. - mondtam és ekkor már kezdtem is komolyan venni, amit mondok. Ekkor Finn elkapta a kezem és hirtelen az ajtónak nyomott.
-Mit csinált veled ? - kérdezte kicsit elvesztve az önuralmát.
-Finn. Ez meg mit jelentsen? - próbáltam kitérni a válasz elől, bár kicsit féltem.
-Csak válaszolj ! - mondta egyre idegesebben.
-Finn, én ezt... - tértem volna ki a válasz elől ismét, de Finn nem hagyta, megcsókolt. Erőszakos volt, de valami mégis vonzott hozzá. Nem tudom megmagyarázni, mit éreztem akkor. Hirtelen észhez tértem és elhúzódtam tőle.
-Finn... Ezt meg ... Miért ? - kérdeztem zavartan.
-Mit csinált veled ? - kérdezte már sokkal nyugodtabban. - Csinált valamit, amit te nem akartál ?
-Nem csinált semmit. - mondtam, mivel már nem akartam kerülgetni a válasz adást.
-Hála istennek. - mondta mejd megölelt. Nem értettem. - Mióta jártok azon dolgozom, hogy ne tudjon veled semmit csinálni, nem akarlak kettesben hagyni vele. - vallotta be.
-Miért ? - kérdeztem.
-Féltelek Miri. Te nem ismered a mostani énjét. - mondta és kezeivel közrefogta az arcomat.
-Miri... Tudnod kell, hogy mielőtt te jöttél volna ő a suli összes jó csaját ágyba vitte. - nézett mélyen a szemembe.
-Értem... De Finn... Mi volt... Az az előbbi... - csúszott ki a számon a kérdés ami leginkább foglalkoztatott...
-Felejtsd el... Csak tudni akartam valamit. - mondta, majd elmosolyodott.
-Ugyan mit ? - kérdeztem érdeklődve.
-Hogy tényleg szereted-e. - mondta és próbált leplezni egy kis mosolyt, amit valahogy nem értettem.
-Finn... Én... Nem értem... Mi ez az egész ? - tört ki belőlem, mert ma teljesen másnak tűnt.
-Nem szereted Miri... Nem hagytad volna, ha szeretnéd.
-Én... Én ... - habogtam, de volt valami abban amit mondott. Csak azért toltam el magamtól, mert nem voltam fer Andy-vel szemben.  Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Miri... Ne sírj.... Jobb így, hogy tudod... - mondta és már vissza is tért a kedves és megértő Finn. Ugyan az aki segített az elején, és aki talán most vetett véget életem első kapcsolatának.
-De... De ... A te barátnőd... Ez vele szemben sem volt fer. - mondtam neki sírós hangon.
-Miatta ne aggódj, nem a barátnőm. Az unokatesóm, csak szerelmes belém. Megmagyaráztam neki, hogy ez így nem mehet.
-De... De... - kezdtem megint habogni.
-Ennyire kifogásokat akarsz keresni ?  - kérdezte és szorosabban húzott magához.
-Sajnálom, hogy az előbb olyan erőszakos voltam. Kérlek ne haragudj rám. - mondta Finn, majd letörölte a könnyeimet.
-Ezek után semmi nem lesz már a régi. - hagyta el halkan a számat a mondat, miközben a földet bámultam.
-Egyet értek. - mondta. - És... Mit szeretnél, mi legyen ? - kérdezte teljesen komolyan.
-Nem tudom... - mondtam és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Helyrehozom amit elrontottam. - mondta Finn és belepuszilt a hajamba. Felnéztem rá, mire ő elmosolyodott és ismét megcsókolt. Ez a csókja teljesen más volt. Gyengéd, romantikus, mintha csak azt mondaná, "nem adlak neki!" .
-Nem tudom hogyan, nem tudom mikor, de beleszerettem ebbe a kislányba. Még ilyet. - nevetett Finn.
-Én... - kezdtem bele.
-Ne mondj semmit. Mindent tudok, nem tudod leplezni. Ha továbbra is vele akarsz lenni nem kell erről tudnia, de te is tudod, hogy ez így nem fer egyikünkkel szemben sem. - mondta.
***
Úgy ugrottam fel az ágyból, mint akit megöltek álmában. Mi történt ? Álmodtam, vagy az előbbi tényleg megtörtént ?
Miriam csak álmodta volna Finn vallomását? Vajon ez az amire tudatalatt vágyik? Igaz volt és el fogja hagyni Andyt? Egy rossz döntés miatt mindenki szenved majd? A következő részben kiderül. 

7. fejezet - Kezdődik!

Anyámmal folytatott nem épp normális beszélgetésem után természetesen szobafogságot kaptam, tehát mondhattam is le az Andyvel való találkozót, ám ez nem tartotta vissza  barátomat, hogy velem legyen , ugyanis eljött hozzám (most mondjátok meg, hát nem aranyos ? :$). Ittléte alatt nagyon jól éreztük magunkategészen addig, amíg fel nem hozta a számomra hangulatgyilkos témát. Megemlítette, hogy lassan vég a nyárnak, és nem is volt már olyan messze a szeptember elseje... És teljesen igaza is volt, két hét maradt a nyárból. Azzal a gondolattal telt a maradék két hetem, hogy már vége is, és mire észbe kaptam volna máris augusztus harmincegyedike volt. Azalatt a két hét alatt nem történt semmi különösebb dolog. Anyámmal azóta sem tudunk normálisan beszélgetni, apám még mindig nem fogadta el, hogy nem vagyok öt éves többé, Finnel nagyon jóban lettünk és azt a kis veszekedést leszámítva Andy-vel is minden rendben ment. Nos .. Az iskola... Hogy leviselhetőbb legyen a szüleim egy művész iskolába írattak, amilyenbe mindig is vágytam, és legalább ez nagyon boldoggá tett. Mivel az új iskolámban nem én leszek az egyetlen új, mivel elsőéves vagyok, nem paráztam amiatt, hogy különc lennék, ráadásul Finn sulija is erre van, szóval együtt mehetünk.
Szeptember elseje van, én pedig a tükör előtt állok és az új ruhámat bámulom, amit a tanév nyitóra kaptam a szüleimtől. Egy ciánkék, pánt nélküli szoknya volt fekete, kissé kicsipkézett melltartó résszel. Már most imádom ezt a ruhát! Begöndörítettem a hajam és feldobtam egy egyszerű kis sminket (alapozó, szempillaspirál, szemceruza és szájfény). Mivel tudtam, hogy pár perc múlva Finn az ajtó előtt fog állni és sürgetni, gyorsan felkaptam egy fekete magassarkú cipőt, a kezembe kaptam a fekete kistáskám, elköszöntem a szüleimtől és már a ház előtt is voltam. Pontosan, mikor elfordítottam a kulcsot a zárban meghallottam Finn hangját.
-Mehetünk kiscsaj ? - kérdezte, és a hangján is hallottam hogy mosolyog.
-Nem vagy semmi. - mondta nevetve, majd elkapott és megforgatott. Én persze amilyen ügyetlen vagyok egyből el is estem volna ha nem kap el. Persze ezen is csak nevettünk egyet, majd elindultunk az úton a halál felé. Nem is telt sok időbe, míg elértünk egy szép nagy, gyönyörű graffitikkel díszített épületet.
-Ez lenne az. - mondta én meg még mindig csak bámultam az épületre, ami körül a diákok csak úgy nyüzsögtek.
-Na, én mentem hugi, szia. - mondta Finn és búcsúzóul gyorsan megölelt. Jól esett az ölelés, és erőt adott ahhoz, hogy belépjek az iskola kapuin. Magabiztosan sétáltam az épület felé, míg egy csapat lány az utamba nem állt. Gyönyörű lányok voltak, gyönyörű ruhában, sminkben, tökéletes frizurával.... Egyszerűen tökéletesek voltak.
-Szia, új vagy ugye ? - kérdezte kissé gyanús mosollyal az egyik.
-Szia... Igen, Miriam vagyok. - mondtam és megvillantottam neki egy magabiztos mosolyt.
-Karolina vagyok, de mindenki Linának hív. - mondta, és azonnal a lényegre tért. - Ki volt az a srác ? Csak nem a pasid ?
-Nem, dehogy is. - mondtam nevetve. Ekkor a lányok elkezdtek suttogni valamit, majd vihorászni, egy pillanatig nem értettem, majd megéreztem, ahogy két kar hátulról szorosan magához ölel. Hátrafordultam és egy cseppet sem meglepő felfedezést tettem.
-Andy! - sikítottam örömömben, és megfordultam , hogy én is átölelhessem őt. Ekkor a vihorászás alább hagyott.
-Nyugi már kiscsaj ! Van barátnője! Minket is elutasított, te meg ha jól láttam a barátoddal jöttél. - mondta egyszerűen Lina.
-Barátoddal ? - kérdezte Andy halkan.
-Finnel jöttem, a szomszédommal. - mondtam egyszerűen, de elég hangosan, hogy a csajok meghallják.
-Attól még Andy nem lesz a tiéd! Egy ölelés neki semmit nem jelent! Sok lányt viccelt már meg így ! - bizonygatták a lányok, de mielőtt visszavághattam volna Andy reagált a lányok szavaira.
-Lehet, hogy így van, de ez már jelent valamit! - mondta, majd megcsókolt.
-Te teljesen megőrültél ? - üvöltötte Lina. - Nem is ismered! Eddig nem is láttuk itt! És mit fog szólni a titokzatos kis barátnőd erre a tettre?
-Nem tudom... Kérdezzük meg. - mondta higgadtan Andy Linának.
-Mit szólsz hozzá, Miri ? - kérdezte Andy mélyen a szmembe nézve és csak, hogy a lányok még zabosabbak legyenek ismét megcsókolt.
-Nos... Határozottan féltékeny vagyok arra a lányra, akit te csókolgatsz! - mondtam neki megjátszott sértődöttséggel, majd halkan elnevettük magunkat és feltűnt egy ismerős kis szőke ciklon.
-Megint te !!! Mit keresel itt ? - ordította Amber.
-Ide járok, Amber. - mondtam gúnyosan, majd Andy oldalára álltam, aki derekamnál fogva magához húzott, és belepuszilt a hajamba. Elmosolyodtam, de csak ekkor vettem észre, hogy mindenki engem bámul. Odahúzódtam Andyhez és halkan belesúgtam a fülébe a kérdést ami leginkább zavart. "Mi a fene ez az egész ?". Andy csak elnevette magát, és kijelentette, hogy később elmondja, csak tűnjünk el és elindultunk az iskola mögé.
-Figyelj. Más esetben nem hoztalak volna ide, és magadtól nem is szeretném, ha idejönnél, de ígérd meg, hogy sehova nem mész egyedül oké ?
-Miért?
-Csak féltelek. A lényeg, hogy ide ne gyere, és ha lehet barátkozz össze valakivel akivel majd mászkálhatsz, vagy keress meg engem jó ? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy tényleg aggódik. Megcsókolt, de a pillanat félbeszakadt, mikor valaki odakiáltott hozzánk.
-Andy, nem fer, hogy elveszed tőlünk a csajokat! Minden jó csaj a tiéd, nekünk nem hagysz egyet se? - mondta a hang, amit már egyre közelebb hallottam a hátam mögött. Egy kéz hirtelen megfordított, majd az előttem álló srác jól végigmért.
-Szemrevaló kislány, csak nem elsős ? - vigyorgott a srác Andyre.
-Azonnal ereszd el! - mordult rá  Andy.
-Ugyan már tönkretennéd a jó hírneved egy csaj miatt? Ne legyél már ennyire erőszakos! - mondta még mindig vigyorogva a srác. Andy épp megütni készült a srácot mikor én elkiáltottam magam.
-Hagyd! - szóltam a barátomnak aki nem értette, miért védem a számomra teljesen ismeretlen srácot, de nem kellett sokáig gondolkodnia, mert a srác felé fordultam és a szabad kezemmel egyenesen behúztam neki egyet. (Nem mondanám, hogy gyenge vagyok, mivel az előző iskolámban sokat szekáltak tehát megtanultam megvédeni magam.) A srác az arcához kapott, rákényszerülve, hogy eleresszen én pedig simán odasétáltam Andyhez.
-Megértem, milyen népszerű vagy, és az istenért sem ejtenék csorbát a hírneveden. Ne félts! - mondtam és egy gyors csók után magára hagytam. Mire az előre meghatározott osztályterembe értem a pletyka miszerint egy elsős lány megvert egy végzős srácot már közismert tényként terjengett az iskolában. Persze senki nem tudta, hogy ki volt az, de mikor megláttak egyből faggatni kezdtek, mivel én értem be legutóbb, ráadásul pont a "helyszínről" jöttem.  Én azzal nyugtáztam a pletykát, hogy megérdemelte, persze ettől a társaság nem lett okosabb. Egyszer csak megjelent az ajtóban a srác háta mögött Andy-vel. Az egész osztály hatalmas szemekkel meredt rájuk.
-Miri, egy pillanatra kijönnél ?  Ez a barom bocsánatot akart kérni. - mondta Andy és meg is indultam feléjük.
-Hallgatlak! - álltam meg a srác előtt.
-Bocsánat, hogy seggfej voltam, teljesen megérdemeltem stb stb. - mondta unottan a srác.
-Több érzéssel. - mondtam és élveztem a játékot, de csak viccnek szántam.
-Jól van sajnálom oké ? De ez rohadt ciki, hogy egy lány vert meg ! Pláne, hogy egy elsős! - ennél a mondatnál az egész osztály hangos zsivajban tört ki.
-Nincs veled több megbeszélni valóm ! Mehetsz. - mondtam neki egyszerűen és le is lépett.
-Köszönöm Andy, de nem kell védened ugye tudod ? Te is láttad, hogy megoldom egymagam is. - mondtam egyszerűen és Andyre néztem aki lazán az ajtófélfának dőlt.
-Ennyivel tartoztam, ha már nem tudtalak megvédeni tőle. - mondta mosolyogva ekkor egy lány közbeszólt a sugdolózók közül.
-Elnézést, de Andy ? Az az Andy ?  - kérdezte a lány.
-Andy Brooks személyesen. - mosolygott a barátom a szívdöglesztő mosolyával, mire a csajok olvadozni kezdtek.
-És ... Van barátnőd ? - szólt közbe egy másik lány.
-Hisz nem egyértelmű ? - mosolygott megint Andy.
-És ki az ? - kérdezte vissza a lány, akinek valószínűleg szemet szúrt Andy jó viszonya velem, de biztosra akart menni.
-Ez a kis csoda-csajszi itt. - mondta és magához húzott.
-Andy... Az egész suli erről fog pletykálni... Nem akarom elrontani a hírneved. - mondam neki halkan.
-Ne aggódj Miri meg kell barátkozniuk a gondolattal. - mondta és egy gyors csókot adott.
-Mennem kell mert elkések. Találkozunk szünetben. - mondta és el is ment. Visszaültem a helyemre és a csajok körém gyűltek és kifaggattak. Egy perc alatt az osztály különce lettem és nem tudom, hogy ez most jó-e vagy rossz... Mikor megérkezett a tanár elvitt minket az előadóba. Az első nap egy tehetségkutató nap mint kiderült, mivel egy vegyes osztályban vagyok, mindent hallottam ma és láttam. Voltak itt táncosok, szöveg írók és énekesek. Nos én a szöveg írók és énekesek táborát bővítettem, mivel kiskorom óta ez a két dolog foglalkoztatott. Az egész tehetségkutató nap arról szólt, hogy megtudjuk, hogy ki milyen szinten van és mennyit kell fejlődnie. Teljesen le voltam nyűgözve a hallottaktól és látottaktól. A tiszta ének hangok, az elképesztő versek, dalszövegek, és a kidolgozott koreográfiák teljesen lenyűgöztek. Mikor rám került a sor nagyon ideges lettem, de csak-csak elfoglaltam a helyem az előadóteremben. Megfogtam egy gitárt és hálát adtam apám erőszakos unszolásának, hogy márpedig hangszeren kell játszanom, és a gitár amúgy is érdekes volt számomra, így hát leültem egy székre gondosan ügyelve arra, hogy szoknyám még így is kellően takarjon, majd belekezdtem egyik saját szerzeményembe. Mikor befejeztem, és letettem a gitárt végig néztem a társaságon, akik mosolyogva, mégis elgondolkodva néztek rám.
-Ezt a dalt még nem hallottam... Megtudhatom a címét ? - kérdezte a tanár.
-Még nincs címe. - mondtam a cipőmet bámulva.
-Szóval ez egy saját szerzemény volt. - állapította meg.
-Igen... - mondtam.
-Nos sok sikert kishölgy, még csiszolni kell rajta, de jó lesz az. - mosolygott rám Ms.Nora.
-Köszönöm, igyekszem. - mondtam, majd folytattuk a tehetségkutató napot. Első nap mindössze öt óránk volt, de az első kettőt szünet nélkül végig meghallgatással töltöttük. Szünetben megkerestem Andyt, aki egyből kifaggatott, hogy hogy ment a meghallgatás én pedig mesélni kezdtem neki a tehetséges diákokról és az osztályfőnökről Ms.Noráról.
-És mit énekeltél ? -  kérdezte mosolyogva. Benyúltam a kistáskámba és kiszedtem belőle a füzetem, fellapoztam és a kezébe nyomtam.
-Ezt! - mutattam a dalra, amit nemrég előadtam.
-Azt hittem már nem írsz. - mondta meglepetten.
-Miután elmentél újra elkeztem írni. - mondtam, közben Andy a füzetben levő sorokat olvasgatta.
-Nem rossz. Nem énekled el nekem is ? - kérdezte mosolyogva, majd egy terembe húzott ami látszólag nem volt használva, és régi hangszerek voltak ott, valami gyakorlóterem lehet amit ritkán használnak. Megismételtem az előkészületeimet és elkezdtem a dalt és a gitár húrjairól itt-ott felpillantottam Andyre, aki mosolyogva hallgatta a dalt. Kijöttünk a teremből és kézenfogva kisétáltunk az udvarra a többiekhez. Nem volt olyan rossz ez a nap, a zene minden rosszat elfeledtet velem, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, csak egy ember véleménye érdekel és ő épp a kezemet fogja, ezzel erőt adva nekem bármihez.
(Valószínűleg Andy hírességének okát kevesen értik, de ne aggódjatok fény derül erre is a következő részekben. Addig is... )

~To Be Continued

6. fejezet - ÚR ISTEN ANYA!!!

Egy darabig még sétálgattunk az erdőben Andyvel, majd csörögni kezdett a telefonom. Természetesen ki más lett volna, mint az én kíváncsi barátnőim.

-Beszéltél már vele ? - kérdezték egyszerre, mintha begyakorolt szöveg lenne... Lehet, hogy eltervezték...

-Nyugi csajok, beszéltem. - mondtam nevetve, de még mindig a barátom kezét szorongatva. 

-És ? Akkor most együtt vagytok ? - tudakolták türelmetlenül. Válaszom a torkomon akadt, mivel Andy elvette a telefonom. 

-Hali csajok. - köszönt nekik hatalmas mosollyal az arcán. - Mi a helyzet ?
-Megcsinálta !!!  - ordította Liv olyan hangosan, hogy még én is hallottam.
-Olivia? - lepődött meg hirtelen Andy. Visszaadta nekem a telefont mondván, Liv velem szeretne beszélni.
-Mi az ? - kérdeztem rosszat sejtve.
-Az az Andy ? Ő a gyerekkori barátod aki... Komolyan ? Úr isten... - hadarta Liv egy szuszra és teljesen kiakadva.
-Mi a baj Liv, nem értelek !?!
-Nem hiszem el! Andy Brooks ? Most komolyan ? Tudod egyáltalán milyen is ő ?
-Régóta ismerem Liv mi van veled ?
-Kiakadtál Olivia ? - kiabált Andy, hogy barátnőm mindenképp hallja.
-Hallgattasd el, mielőtt odamegyek és képen törlöm!
-Csak mondd már el mi a frász van Liv megijesztesz...
-Remélem tisztában vagy az ő hírnevével a sulijában. Minden csaj olvadozik tőle...
-És ehhez mi közöm ? És ami még fontosabb... Ez miért lenne ekkora gond ?
-Ugyan Miri, biztos csak szórakozik! Te nem tudod, hogy most milyen. - mondta kétségbeesetten Liv.
-Olivia ! Elég legyen ! Tudom, hogy nem bírsz, de ezt fejezd be ! - szólt közbe Andy ....
-Nem értem ezt az egészet...- mondtam halkan, de már csak a telefon csipogását hallottam ami azt jelenti, hogy letették. Egy ideig még folytattuk a sétánkat kínos csendben, majd megszólalt a telefonom. Finn neve villogott a kijelzőn. Mikor felvettem azonnal kihangosítottam.
-Igen ? - szóltam bele.
-Hugi, mi van veled ? Előbb a csajok rám törték az ajtót, hogy mondjam meg nekik hol vagy, elszöktél vagy mi ?
-Liv és Angie kerestek engem ? - lepődtem meg.
-Hugi, az istenért, mondj már valamit, mert felidegelsz!
-Volt egy kis nézeteltérésünk Livvel... Vagy valami hasonló...
-Hol vagy most ?
-Az erdőben, hol máshol lennék ? - mondtam nevetve, mintha teljesen egyértelmű lenne.
-Odamegyek ! - mondta hirtelen...
-Ne gyere! - mondtam, de már csak az egyenletes pittyegést hallottam ami azt jelzi, hogy a másik fél bontotta a vonalat.
-Na jó ez mi volt ? - tette fel a kérdést Andy miközben a telefonomat a farzsebembe csúsztattam.
-Azt én se tudom. - mondtam halkan.
-Nem az... A "Hugi" ... Mióta vagytok ilyen jóban, ha csak nemrég költöztél ide ? - kérdezte értetlenül.
-Tegnap hívott így először, mikor nálunk voltunk.
-Minek volt ő nálad ?
-Volt egy kis beszélgetésem Livvel és Angie-vel, de utána még bizonytalanabb lettem és ezt Finn észrevette és átjött kicsit beszélgetni.
-És mi volt ilyen nagy probléma, hogy három emberrel kellett megbeszélned ? - kérdezte, mit sem sejtve.
-Nos... Nem igazán probléma volt, csak... - kezdtem bele, de megakadt bennem a szó. Mély levegőt vettem, majd folytattam.
-Tegnap a vallomás és a ... A csók, ami nekem az első volt és... Nagyon hirtelen jött és muszáj volt megbeszélnem valakivel.
-Jaj ne aggódj már, butus. - mondta, és megölelt.
-Nem harapok. - mondta mosolyogva.
-Látom jól ment Hugi. - hallottam az ismerős, majd megláttam Finnt.
-Szia Finn. - köszönt egyből Andy aki már a hangjáról felismerte barátját.
-Andy. - biccentett köszönés képen Finn.
-Bocs a zavarásért, de azok alapján amiket hallottam aggódtam a kis Perverz-hercegnőért. - mondta mosolyogva Finn.
-Lemaradtam valamiről ? - kérdezte Andy kissé félreértve Finn előbbi kijelentését.
-Nem igazán. - mondtam unottan, majd mikor Finnre néztem kitört belőlem a nevetés.
-Jól van, ezt megjegyeztem! - mondta a barátom sértődöttséget tettetve. Ekkor tört ki a nevetés Finnből is.
Még beszélgettünk egy kicsit , majd Finn inkább hazament, nehogy zavarjon minket... Mi Andyvel még elmentünk egy kicsi a tóhoz, majd, mivel a szüleim már biztos keresnek hogy hol lehetek elindultunk vissza. Közben megbeszéltünk egy találkát holnapra. Épp a házhoz értünk, mikor mindent megbeszéltünk. Ekkor Andy elkapta a kezem, majd magához húzott és megcsókolt, majd ennyit mondott : "Várom a holnapot." ; majd elment. Bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd megpillantottam anyukámat, aki az ágyon ülve valószínűleg rám várt, mert mikor meglátott egy hatalmas vigyor terült el az arcán. Megpaskolta a helyet maga mellett jelezve, hogy üljek le mellé, aminek én engedelmesen eleget is tettem, majd anyukám arcát kezdtem vizslatni, hátha megtudom mi is lehet ilyen fontos.
-Mesélj csak kislányom, ki az ?  - mondta anyu fülig érő mosollyal.
-Mi ? - ennyit tudtam kinyögni meglepettségemben. És ami meglepett pedig az, hogy nem értem mit akar tudni éppen.
-Ki a srác ? Apád előtt nem akartam tovább feszegetni a témát. Finn az ? Vagy valaki akit nem ismerek ? Ugye nem valaki akivel csak most találkoztál, Finnt legalább kicsit ismerjük, ne bízz senkiben akit még nem ismersz! - hadarta anyu egy szuszra.
-Anyu nyugi! Ismered. Andy az. - mondtam egyszerűen, és anyukám mosolya még nagyobb lett (már ha az lehetséges).
-Hogy erre nem is gondoltam... Hiszen ti eddig is jóban voltatok. 
-Csak ennyi ?  - kérdeztem nevetve anyut, akinek esze ágában sem volt itt megállni.
-De kicsim, remélem tudod, hogy ha megtörténne, ami egyszer úgy is meg fog védekezzetek! - mondta anya, mint az aggódó szülő.
-Anya! - ordítottam és nekiálltam anyut kifelé tolni a szobámból, aki még eközben és az ajtó mögül is kiabált nekem pár tanácsot, arra az esetre, ha megtörténne... Mikor teljesen megszabadultam anyutól, halk kopogást hallottam az ablak felől. Finn a tollával az éjjeli szekrényemre mutatott, majd firkált tovább a füzetébe, de nem sokáig, mert ismét rám nézett, gondolom érdekelte a reakcióm, ugyanis a kis szekrényen egy doboz óvszer díszelgett anya jóvoltából. Finn az ablak túloldalán röhögni kezdett én meg elkaptam a csomag óvszert és rohantam anyám után.
-Anya!!! - ordítottam és mentem a konyha felé, ahol anya szokásához híven ült és olvasott.
-Beszélnünk kell. - mondtam teljesen higgadtan, mert apám előtt még kínosabb lett volna kitárgyalni ezt a dolgot.
-Mégis beszélni szeretnél ? - kérdezte anyu mosolyogva és elindult felém. Mikor már kellő távolságra voltunk aputól, elhajítottam az óvszeres dobozt anyám felé, aki el is kapta.
-Mit jelentsen ez ??? Egész végig ez volt a célod ??? Úr isten, anya! Finn most totál hülyének néz, hisz ő mutatott rá a dobozra, és ÚÚÚR ISTEN ANYA !!! - ordítottam, de már alig lehetett érteni mit akarok mondani, olyan ideges voltam.
-Ugyan már Miriam, csak segíteni akartam!
-Sikerült is! Sikerült teljesen hülyét csinálnod belőlem. - mondtam és a szobámba rohantam. Az ajtó hangosan csukódott mögöttem, és csak úgy rezgett, a hirtelen csapástól, én pedig becsapódtam az ágyra és egy párnába fúrtam a fejem.

~To Be Continued

5. fejezet - Szeretem...

Miután a lányok hazamentek sem állt meg az élet, pedig nem bántam volna, ha mára ennyi lett volna, de nem lehet mindig amit én akarok nem igaz ? Szóval miután a lányok hazamentek maradt egy kis időm pihenni, de kicsivel később Finn kezdett bohóckodni az ablakban, hogy végre észrevegyem. Ezen kicsit elmosolyodtam és néztem a bolond szomszédomat. Finn elővett egy füzetet és nagy betűkkel írt rá valamit. Mikor felém tartotta elolvastam és meglepetten vettem észre, hogy egész eddig aggódott miattam, ugyanis a füzet nagy betűiből a "BAJ VAN ?" feliratot lehetett kiolvasni. Én csak megráztam a fejem és magamhoz vettem egy hasonló füzetet és egy filctollat. "UGYAN MIÉRT LENNE ?" firkantottam a papírra válaszul, majd amikor a szomszédom felé tartottam egy gyors mosollyal is megajándékoztam. Erre csak szomorú arcot vágott amit nem értettem, de tudtam, hogy hamarosan megkapom a választ ugyanis szomszédom már írta is a következő üzenetét. A "MI VOLT AZ ELŐBB A LÁNYOKKAL?" írta már kisebb betűkkel, de még így is láttam. Megráztam a fejem és egy egyszerű "SEMMI" díszelgett a lapomon. Ekkor egy meglepő kis üzenet jelent meg Finn papírján : "ÁTMEGYEK!" . Ennyi volt. Tiltakozni sem tudtam volna, ugyanis Finn azonnal el is tűnt az ablakból, majd a szobából. Unottan kullogtam lefelé a lépcsőn, és majdnem épp egyszerre értünk az ajtó elé és rövidesen már a szobám felé tartottunk. Ott Finn kifaggatott én pedig nehezen, de elmondtam neki mindent ő pedig készségesen látott el tanácsokkal. Mikor először találkoztunk soha nem hittem volna, hogy egyszer vele fogok egy ilyen beszélgetésbe bonyolódni. Tényleg félreismertem... "Finn egy jó srác." - állapítottam meg magamban, de kizökkentett a gondolat menetemből, hogy Finn a vállaimra tette a kezét és megrázott.
-Mi bajod te lány ? - kérdezte kedvesen.
-Csak... Gondolkodtam... - mondtam szemlesütve.
-Andyn ? - kérdezte egyszerűen.
-Igen... Nem tudom mi legyen. Mindig is nagyon jóban voltunk és mindig mindenki meg is kérdezte, hogy járunk-e, mivel mindenhová kézenfogva mentünk, de ez csak Andy szokása volt... Legalább is azt hittem. És ez nagyon hirtelen volt nekem. Jaj Finn mit tegyek ? - kérdeztem kétségbe esetten és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Nagyon meglepett a fiú reakciója. Finn karjaiba vont és a hátamat simogatva próbált megnyugtatni.
-Tudod... Ahhoz, hogy bármit segíteni tudjak azt is tudnom kell, hogy te hogyan érzel... - mondta és tényleg hallottam a hangján, hogy komolyan érdekli és segíteni akar.
-Nem tudom... Még össze vagyok zavarodva... Eddig csak úgy gondoltam rá, mint a legjobb barátomra...  De már mindegy, úgy sem lehetünk legjobb barátok többé. 
-Minél előbb dönts. Ha tisztában leszel az érzéseiddel azonnal tisztázd vele a helyzetet. Ha nem vagy szerelmes csak mondd meg neki. Ha elég erős a barátságotok ezt is kibírja... Viszont ha szereted, ahogy ő téged mondd el neki és boldogok lesztek. - mondta, és a hangjából ítélve mosolygott.
-Köszönöm Finn, nagyon sokat segítettél. - mondtam és jól megszorongattam a szomszédomat.
-Nyugi kislány! Még a végén kiszorítod belőlem az összes levegőmet. - mondta mosolyogva.
-Bocsi. - mondtam most már én is mosolyogva.
-Na de én megyek, mert elég késő van. Sok sikert a sráccal Hugi! - mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre és felhúzott az ágyról. Kikísértem, de közben végre eljutott az agyamig az előző mondata.
-Hugi ? - kérdeztem nevetve.
-Bizony, Hugi. Olyan vagy mintha a kishúgom lennél. - mondta és aranyosan mosolygott rám.
-Akkor a legnagyobb örömmel leszek a hugicád. - mondtam nevetve, majd útjára engedtem újdonsült "bátyámat" a szomszédba, majd felkullogtam a szobámba. Elrendeztem mindent, amit kellett, majd elfoglaltam a fürdőszobát. Vettem egy forró fürdőt, és közben végig gondoltam. "Miért sírtam az előbb ? Mit is érzek ? Miért nem tudom megmondani ? Miért mondta ezt ki ilyen hirtelen ? Ha Andyt meglátom boldog leszek. Mindig fel tudja dobni a napomat és a közelsége melegséggel tölt el. Néha pár rossz szó sokkal rosszabbul esik tőle, mint mástól, de mindig valamivel kiengesztelte minden rossz szavát és már megint minden olyan volt, mintha mi sem történt volna. Mindent tud rólam és régóta velem van. A legrosszabb pillanataimban is velem volt ezért ... Én szeretem őt!" 
Még sokáig feküdtem a már kihűlt vízben mosollyal az arcomon, majd elkészültem és visszamentem a szobámba a kezembe kaptam a telefonomat és írtam egy gyors üzenetet Finnek, mivel a szobájából kiszűrődő fény még a sötétítő függönyön át is arra utalt, hogy még biztosan nem alszik. Az üzenet mindössze egy szóból állt. "Köszönöm!" Ezután bedőltem az ágyba és mosolyogva aludtam el.
Reggel van én pedig mosolyogva szaladok le a lépcsőn a konyhába reggelizni a szüleimhez. Felszabadultan beszélgettünk, amíg anya szóba nem hozta, mitől volt rossz kedvem tegnap. Én próbáltam hárítani, hogy nem is volt rossz, kedvem, csak, hogy ne apa előtt kelljen megtárgyalni, de ezalatt gondolom teljesen elvörösödtem, mivel apa egyből fején találta a szöget.
-Fiú van a dologban jól mondom ? - kérdezte, de én nem szóltam semmit. Csak akkor jöttem rá, hogy talán jobb lett volna egyenesen tagadni, mikor apa kijelentette, hogy a hallgatásomat egy határozott igennek veszi, majd fél órás szentbeszédet tartott arról, hogy szerinte a szerelem nem nekem való és hogy ne döntsek elhamarkodottan meg ilyenek. Természetesen anya, mint mindig az én oldalamon állt és egy régi romantikus történetet mesélt apunak a megismerkedésükről, ami akkor volt amikor anya tizennégy éves volt. Igaz járni csak tizenöt éves korában kezdtek, de azóta semmi problémájuk nincs, majd apa egy szúrós tekintettel ugyan, de nyugtázta a tényt, miszerint kicsi lánya már nem is olyan kicsi. Mikor elszabadultam végre, felrohantam a szobámba a telefonomért és írtam a lányoknak is, hogy megköszönjem és tudassam velük, döntöttem. Megállapítottam, hogy nagyon szép időnk van és elég régen voltam sétálni az erdőben. Elmentem a tóhoz és leültem a szélére, hogy belelógathassam a lábamat a vízbe. Csak ültem ott egy ideig, majd a telefonom csörögni kezdett. Angie neve villogott a kijelzőn, de mikor felvettem Liv ordított hirtelen.
-NA ?!? - hallottam Liv hangját. Egy kis időbe telt, mire rájöttem, hogy valószínűleg csak most látták az üzenetem.
-Hát izé... - kezdtem, de a lányok rásegítettek.
-Igen vagy nem ? -  kérdezte Angie türelmetlenül, de még így is aranyosan.
-Ige...  - kezdtem volna, de hallottam a lányok eszeveszett sikítását, amit valószínűleg a boldogság váltott ki belőlük. Közben a telefonom pittyegése jelezte, hogy egy másik bejövő hívásom van. Bocsánatot kértem a lányoktól, hogy sietek, de elköszöntem tőlük. Meglepetten vettem észre, hogy a hívás Andytől jött. Azonnal visszahívtam és boldogan szóltam bele.
-Sziaaa Andyyyyyyyy. - húztam el minden szó végét valami furcsa okból. Régen mindig ezt csináltam, ha valami miatt nagyon boldog voltam, de mostanában már nemigen csináltam, neghogy az emberek hülyének nézzenek, de Andy előtt még ma is ugyan olyan vagyok.
-Mi ez a jókedv csajszi ? - kérdezte, és a hangjából ítélve mosolygott.
-Seeeemmiiiiiiiiii ... - húztam el most a szó közepét is és hatalmas mosolyra húztam a szám.
-Miről akartál beszélni ? - kérdeztem, mikor észhez tértem.
-Figyelj... Ne haragudj a tegnapiért, tudom hogy túl hirtelen történt, meg minden, de...
-Találkozzunk!  - vágtam a magyarázatába és megbeszéltük, hogy a házunk előtt találkozunk. Mikor megláttam odaszaladtam hozzá, majd az erdő felé indultunk. Rövidesen ismét az erdőben sétáltunk, de egyikünk sem mert megszólalni. Kicsit rosszul esett, hogy Andy olyan furcsán érezte magát, ilyen még sosem volt. Megfogtam a kezét, hogy tudassam vele, nem kell félnie a velem való beszélgetéstől, de ettől még én is valamilyen módon féltem. A kínos csöndet Andy törte meg végre valahára.
-Miri... Én sajnálom, hogy tegnap olyan hirtelen... Én csak... Tudod évek óta... - próbált valami érthetőt összehozni, de egy összefüggő mondat sem hagyta el a száját. Nem kicsit volt zavarban, bár nem tudom miért, hiszen tegnap még nagyon magabiztosnak látszott...
-Andy... Higgadj le... Nincs semmi baj, csak megleptél... Egyszerűen csak nem számítottam rá...
-Akkor te most... Nem vagy mérges, vagy ilyesmi ?
-Dehogy vagyok! Honnan jutott ez eszedbe ?
-Nagyon megijedtem, hogy esetleg mérges vagy rám, de örülök, hogy nem. Akkor maradunk barátok?
-Nem Andy, ezek után nem tudnék barátomként tekinteni rád... - mondtam neki és egy darabig újra eluralkodott a kínos csönd. Andyben lassan összeállt a kép, majd egy pillanat alatt a karjaiba vont és ismét megcsókolt.
-Szeretlek. - mondta mikor elváltak ajkaink, majd ismét megcsókolt. Lágy édes csókjaiba beleremegett a lábam és az egész testemben szétáradt valami jóleső meleg érzés. Hát én tényleg szeretem...

4. fejezet - Az első csók! Mit tegyek ?!?

***
Figyelem a blogon megjelenő képek 90%-a nem a valós embereket ábrázolja, csak bemutatja, hogyan képzeltem el a jelenetet. Ezt azért is éreztem fontosnak tudatni veletek, ne hogy a végén azt vegyétek észre h pl egyiken ilyen a srác a másikon más pedig egy srácról van szó... Ha a kép a valóságot ábrázolja, hogy pl hogy képzelek el egy-egy szereplőt észre veszitek...
***
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, és meglepetten vettem észre, hogy végig aludtam egy fél napot, ugyanis délután egy óra volt.
-Igen ? - szóltam álmosan a telefonba.
-Szia Miri, ne haragudj, hogy zavarlak, csak azt akartam kérdezni, hogy nem megyünk el kicsit sétálni vagy valami ? Szeretnék veled négyszemközt beszélni...
-De persze, csak most keltem fel, mit szólnál ha egy óra múlva találkoznánk valahol ?
-Elmegyek érted. - jelentette ki egyszerűen, majd elköszönt és letette. Gyorsan felöltöztem és leszaladtam a konyhába bekapni valamit. Mikor anyukám meglátott, csak azt mondta, nem volt szíve felkelteni, mivel tudja, hogy mióta megkezdődött a szünet későn fekszem le és szerinte ez a pihenés muszáj volt nekem. Nem sokat beszéltünk erről, mert anyu elém tolt egy tányér bolognai spagettit egy "egyél, finom!" nézéssel amit már rég kifejlesztett. Nagy örömmel és csillogó szemekkel fogyasztottam el kedvenc ételemet, amit mint mindig, most sem hagyhattam szó nélkül, ugyanis anyukám többnyire csak miattam főz ilyet. Megköszöntem neki és el is kértem magam tőle. Nem sokkal később már jöttek is értem ezért csak odamentem anyuhoz és elköszöntem, de ez nem volt olyan egyszerű... Amint meglátta az ajtóban álló srácot felcsillant a szeme és megállított minket azzal az indokkal, hogy beszélni szeretne vele. Megforgattam a szemem, de nem szóltam semmit... Egy ideig csak ketten beszélgettek, de utána végre utunkra engedtek és elindultunk. Még a ház előtt megfogta a kezem, mint régen, de most valahogy fura érzés volt. Így indultunk hát útnak az Isten tudja hova... Az egész úton be nem állt a szánk és meséltük egymásnak, mi is történt amíg nem láttuk egymást... Sok érdekes sztorit hallottam és ahogy észrevettem nagyon megváltozott. Régen sok mindentől félt ezért semmit nem mert megtenni és olyan kis visszahúzódó kisfiú volt, de most eléggé kitárulkozó és kellőképp magabiztos. Jót tehetett neki ez a hely... Éppen elmesélte, hogyan hosszabbították meg az osztálykirándulást az osztálytársai (kiszúrták a busz kerekét, hát nem csodálatos ? ) én pedig nem bírtam abbahagyni a nevetést amíg egy dühös hang meg nem ütötte mindkettőnk fülét, ahogy barátom nevét ordítja...
-Adny! Mit képzelsz, mit csinálsz ? - rohant felénk egy szőke ciklon  dühös léptekkel és egy jó nagy pofonnal üdvözölt, mire meglepetten az arcomhoz kaptam...
-Neked is szia! - vágtam oda mérgesen, de ő velem nem is törődve Andy felé fordult és ordítani kezdett.
-Mit jelentsen ez ?!? - ordította a barátom képébe és összekulcsolt ujjainkra mutatott.
-Mi lenne ? kérdezte nemes egyszerűséggel a barátom és megrántotta a vállát.
-Ki ez a ribanc ?!? - üvöltötte még mindig idegesen a szőke. Én csak csendben álltam ott és feldolgoztam a látottakat.. Látszólag nem volt valami gyors a feldolgozásom, mert mire kezdtem megérteni a dolgokat Andy keze hatalmasat csattant a lány arcán.
-A kérdésedre a válasz te magad vagy, Amber! Te vagy a ribanc! És ez pont az aminek látszik ! Most pedig tűnj el ! - mondta, a lány pedig rohanni kezdett az ellenkező irányba.
-Nem hiányzott sok, hogy megtépjem. - mondta Andy és megszorította a kezem.
-Mi volt ez ? - kérdeztem, mivel ismét nem állt össze a kép.
-Ez a kiállhatatlan boszorkány azt hitte, hogy járunk, mert a két barátnőjén kívül senki nem szólt hozzá én meg mióta bekerültem abba a suliba beszéltem vele. - magyarázta.
-Akkor én egy kellék voltam, hogy lekoptasd ?!? - akadtam ki már én is.
-Nem, Miri. Én megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit.
-Akkor ezt miért kaptam ? -  kérdeztem az arcomra mutatva ahol megütött.
-Nem tudom... - mondta és a földet kezdte kémlelni.
-Szerintem menjünk haza... Túl sok volt ez mára. - javasoltam és úgy is tettünk. Még mindig kézen fogva elindultunk a házunk felé, ugyanis Andy hazakísért. Búcsúzóul megöleltem és nyitottam volna az ajtót, mikor utánam szólt.
-Várj! - mondta én pedig megfordultam. Ami ezután következett, soha nem hittem volna...

Andy két kezébe fogta az arcom és megcsókolt. Először meglepett, de visszacsókoltam. Mikor elváltak ajkaink közel hajolt és a fülembe súgta :
-Szeretlek Miriam. - kicsit eltávolodott, hogy szemügyre vehesse a reakcióm. Csak néztem a srácra, akivel sokáig legjobb barátok voltunk, most pedig... Megcsókolt és szerelmet vallott. Éppen szóra nyitottam volna a szám, mikor egy újabb csókkal fojtotta belém a szót, majd újra súgott valamit.
-Nem kell most válaszolnod. Tudok várni. - mondta, majd egy elégedett mosoly és kacsintás után el is tűnt. Uram Isten! Mi volt ez ? Most tényleg... Lassan besétáltam az ajtón és értetlen, de rezzenéstelen arccal a szobám felé vettem az irányt. Csak bedőltem az ágyba, mint egy fadarab. Nem bírtam elhinni, ami történt.
Nem tudom mióta feküdhettem az ágyban a plafont fürkészve, de anyukám jött be, hogy megnézze otthon-e vagyok. Mikor meglátta, hogy valamin nagyon gondolkodom ugyanabban a pózban lefeküdt mellém és kifaggatott. Persze nem mondtam neki semmit. Mikor megértette, hogy nem akarok róla beszélni, csak egyedül hagyott a gondolataimmal. Valakivel meg kell ezt beszélnem, de kivel ? Végül felhívtam Livet, hogy megbeszéljem vele a történteket.
-Igen ? - szólt bele a telefonba.
-Szia Liv, ráérsz ? - kérdeztem kissé zavartan.
-Persze Miri, baj van ? - kérdezte aggodalmasan.
-Nem... Csak ... 
-Miri, mi történt ?
-Nos... Ma felhívott Andy, hogy beszélni akar velem és...  - kezdtem bele a sztorimba, de ő közbe vágott.
-Várj, átmegyünk! - mondta és letette a telefont. Nem telt sok időbe, és a csajok már az ágyamon ültek és a sztorimat várták. Az egész sztorit türelmesen végighallgatták, de mikor épp a végére értem Angie valamiért mérges lett.
-Miért épp te ? Én nem vagyok neki elég jó ?  -  üvöltötte és láttam, hogy majdnem sír.
-Nyugi Angie, nem Finnről volt szó. - mondta egyszerűen Liv.
-Akkor kiről ? - kérdezte hitetlenül Angie.
-Andyről.  - mondtuk szinkronban Livvel amitől Angie kicsit megnyugodott.
Végül nem sült el rosszul az eset. Angie megnyugodott, hogy nem veszem el tőle Finnt, Liv pedig minden erejével próbált segíteni és tanácsot adni. Kell még egy kis idő, hogy eldöntsem, mit is teszek ez után, de biztos vagyok benne, ha ők mellettem lesznek, semmi nem sülhet el balul.