-Beszéltél már vele ? - kérdezték egyszerre, mintha begyakorolt szöveg lenne... Lehet, hogy eltervezték...
-Nyugi csajok, beszéltem. - mondtam nevetve, de még mindig a barátom kezét szorongatva.
-És ? Akkor most együtt vagytok ? - tudakolták türelmetlenül. Válaszom a torkomon akadt, mivel Andy elvette a telefonom.
-Hali csajok. - köszönt nekik hatalmas mosollyal az arcán. - Mi a helyzet ?
-Megcsinálta !!! - ordította Liv olyan hangosan, hogy még én is hallottam.
-Olivia? - lepődött meg hirtelen Andy. Visszaadta nekem a telefont mondván, Liv velem szeretne beszélni.
-Mi az ? - kérdeztem rosszat sejtve.
-Az az Andy ? Ő a gyerekkori barátod aki... Komolyan ? Úr isten... - hadarta Liv egy szuszra és teljesen kiakadva.
-Mi a baj Liv, nem értelek !?!
-Nem hiszem el! Andy Brooks ? Most komolyan ? Tudod egyáltalán milyen is ő ?
-Régóta ismerem Liv mi van veled ?
-Kiakadtál Olivia ? - kiabált Andy, hogy barátnőm mindenképp hallja.
-Hallgattasd el, mielőtt odamegyek és képen törlöm!
-Csak mondd már el mi a frász van Liv megijesztesz...
-Remélem tisztában vagy az ő hírnevével a sulijában. Minden csaj olvadozik tőle...
-És ehhez mi közöm ? És ami még fontosabb... Ez miért lenne ekkora gond ?
-Ugyan Miri, biztos csak szórakozik! Te nem tudod, hogy most milyen. - mondta kétségbeesetten Liv.
-Olivia ! Elég legyen ! Tudom, hogy nem bírsz, de ezt fejezd be ! - szólt közbe Andy ....
-Nem értem ezt az egészet...- mondtam halkan, de már csak a telefon csipogását hallottam ami azt jelenti, hogy letették. Egy ideig még folytattuk a sétánkat kínos csendben, majd megszólalt a telefonom. Finn neve villogott a kijelzőn. Mikor felvettem azonnal kihangosítottam.
-Igen ? - szóltam bele.
-Hugi, mi van veled ? Előbb a csajok rám törték az ajtót, hogy mondjam meg nekik hol vagy, elszöktél vagy mi ?
-Liv és Angie kerestek engem ? - lepődtem meg.
-Hugi, az istenért, mondj már valamit, mert felidegelsz!
-Volt egy kis nézeteltérésünk Livvel... Vagy valami hasonló...
-Hol vagy most ?
-Az erdőben, hol máshol lennék ? - mondtam nevetve, mintha teljesen egyértelmű lenne.
-Odamegyek ! - mondta hirtelen...
-Ne gyere! - mondtam, de már csak az egyenletes pittyegést hallottam ami azt jelzi, hogy a másik fél bontotta a vonalat.
-Na jó ez mi volt ? - tette fel a kérdést Andy miközben a telefonomat a farzsebembe csúsztattam.
-Azt én se tudom. - mondtam halkan.
-Nem az... A "Hugi" ... Mióta vagytok ilyen jóban, ha csak nemrég költöztél ide ? - kérdezte értetlenül.
-Tegnap hívott így először, mikor nálunk voltunk.
-Minek volt ő nálad ?
-Volt egy kis beszélgetésem Livvel és Angie-vel, de utána még bizonytalanabb lettem és ezt Finn észrevette és átjött kicsit beszélgetni.
-És mi volt ilyen nagy probléma, hogy három emberrel kellett megbeszélned ? - kérdezte, mit sem sejtve.
-Nos... Nem igazán probléma volt, csak... - kezdtem bele, de megakadt bennem a szó. Mély levegőt vettem, majd folytattam.
-Tegnap a vallomás és a ... A csók, ami nekem az első volt és... Nagyon hirtelen jött és muszáj volt megbeszélnem valakivel.
-Jaj ne aggódj már, butus. - mondta, és megölelt.
-Nem harapok. - mondta mosolyogva.
-Látom jól ment Hugi. - hallottam az ismerős, majd megláttam Finnt.
-Szia Finn. - köszönt egyből Andy aki már a hangjáról felismerte barátját.
-Andy. - biccentett köszönés képen Finn.
-Bocs a zavarásért, de azok alapján amiket hallottam aggódtam a kis Perverz-hercegnőért. - mondta mosolyogva Finn.
-Lemaradtam valamiről ? - kérdezte Andy kissé félreértve Finn előbbi kijelentését.
-Nem igazán. - mondtam unottan, majd mikor Finnre néztem kitört belőlem a nevetés.
-Jól van, ezt megjegyeztem! - mondta a barátom sértődöttséget tettetve. Ekkor tört ki a nevetés Finnből is.
Még beszélgettünk egy kicsit , majd Finn inkább hazament, nehogy zavarjon minket... Mi Andyvel még elmentünk egy kicsi a tóhoz, majd, mivel a szüleim már biztos keresnek hogy hol lehetek elindultunk vissza. Közben megbeszéltünk egy találkát holnapra. Épp a házhoz értünk, mikor mindent megbeszéltünk. Ekkor Andy elkapta a kezem, majd magához húzott és megcsókolt, majd ennyit mondott : "Várom a holnapot." ; majd elment. Bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd megpillantottam anyukámat, aki az ágyon ülve valószínűleg rám várt, mert mikor meglátott egy hatalmas vigyor terült el az arcán. Megpaskolta a helyet maga mellett jelezve, hogy üljek le mellé, aminek én engedelmesen eleget is tettem, majd anyukám arcát kezdtem vizslatni, hátha megtudom mi is lehet ilyen fontos.
-Mesélj csak kislányom, ki az ? - mondta anyu fülig érő mosollyal.
-Mi ? - ennyit tudtam kinyögni meglepettségemben. És ami meglepett pedig az, hogy nem értem mit akar tudni éppen.
-Ki a srác ? Apád előtt nem akartam tovább feszegetni a témát. Finn az ? Vagy valaki akit nem ismerek ? Ugye nem valaki akivel csak most találkoztál, Finnt legalább kicsit ismerjük, ne bízz senkiben akit még nem ismersz! - hadarta anyu egy szuszra.
-Anyu nyugi! Ismered. Andy az. - mondtam egyszerűen, és anyukám mosolya még nagyobb lett (már ha az lehetséges).
-Hogy erre nem is gondoltam... Hiszen ti eddig is jóban voltatok.
-Csak ennyi ? - kérdeztem nevetve anyut, akinek esze ágában sem volt itt megállni.
-De kicsim, remélem tudod, hogy ha megtörténne, ami egyszer úgy is meg fog védekezzetek! - mondta anya, mint az aggódó szülő.
-Anya! - ordítottam és nekiálltam anyut kifelé tolni a szobámból, aki még eközben és az ajtó mögül is kiabált nekem pár tanácsot, arra az esetre, ha megtörténne... Mikor teljesen megszabadultam anyutól, halk kopogást hallottam az ablak felől. Finn a tollával az éjjeli szekrényemre mutatott, majd firkált tovább a füzetébe, de nem sokáig, mert ismét rám nézett, gondolom érdekelte a reakcióm, ugyanis a kis szekrényen egy doboz óvszer díszelgett anya jóvoltából. Finn az ablak túloldalán röhögni kezdett én meg elkaptam a csomag óvszert és rohantam anyám után.
-Anya!!! - ordítottam és mentem a konyha felé, ahol anya szokásához híven ült és olvasott.
-Beszélnünk kell. - mondtam teljesen higgadtan, mert apám előtt még kínosabb lett volna kitárgyalni ezt a dolgot.
-Mégis beszélni szeretnél ? - kérdezte anyu mosolyogva és elindult felém. Mikor már kellő távolságra voltunk aputól, elhajítottam az óvszeres dobozt anyám felé, aki el is kapta.
-Mit jelentsen ez ??? Egész végig ez volt a célod ??? Úr isten, anya! Finn most totál hülyének néz, hisz ő mutatott rá a dobozra, és ÚÚÚR ISTEN ANYA !!! - ordítottam, de már alig lehetett érteni mit akarok mondani, olyan ideges voltam.
-Ugyan már Miriam, csak segíteni akartam!
-Sikerült is! Sikerült teljesen hülyét csinálnod belőlem. - mondtam és a szobámba rohantam. Az ajtó hangosan csukódott mögöttem, és csak úgy rezgett, a hirtelen csapástól, én pedig becsapódtam az ágyra és egy párnába fúrtam a fejem.
-Megcsinálta !!! - ordította Liv olyan hangosan, hogy még én is hallottam.
-Olivia? - lepődött meg hirtelen Andy. Visszaadta nekem a telefont mondván, Liv velem szeretne beszélni.
-Mi az ? - kérdeztem rosszat sejtve.
-Az az Andy ? Ő a gyerekkori barátod aki... Komolyan ? Úr isten... - hadarta Liv egy szuszra és teljesen kiakadva.
-Mi a baj Liv, nem értelek !?!
-Nem hiszem el! Andy Brooks ? Most komolyan ? Tudod egyáltalán milyen is ő ?
-Régóta ismerem Liv mi van veled ?
-Kiakadtál Olivia ? - kiabált Andy, hogy barátnőm mindenképp hallja.
-Hallgattasd el, mielőtt odamegyek és képen törlöm!
-Csak mondd már el mi a frász van Liv megijesztesz...
-Remélem tisztában vagy az ő hírnevével a sulijában. Minden csaj olvadozik tőle...
-És ehhez mi közöm ? És ami még fontosabb... Ez miért lenne ekkora gond ?
-Ugyan Miri, biztos csak szórakozik! Te nem tudod, hogy most milyen. - mondta kétségbeesetten Liv.
-Olivia ! Elég legyen ! Tudom, hogy nem bírsz, de ezt fejezd be ! - szólt közbe Andy ....
-Nem értem ezt az egészet...- mondtam halkan, de már csak a telefon csipogását hallottam ami azt jelenti, hogy letették. Egy ideig még folytattuk a sétánkat kínos csendben, majd megszólalt a telefonom. Finn neve villogott a kijelzőn. Mikor felvettem azonnal kihangosítottam.
-Igen ? - szóltam bele.
-Hugi, mi van veled ? Előbb a csajok rám törték az ajtót, hogy mondjam meg nekik hol vagy, elszöktél vagy mi ?
-Liv és Angie kerestek engem ? - lepődtem meg.
-Hugi, az istenért, mondj már valamit, mert felidegelsz!
-Volt egy kis nézeteltérésünk Livvel... Vagy valami hasonló...
-Hol vagy most ?
-Az erdőben, hol máshol lennék ? - mondtam nevetve, mintha teljesen egyértelmű lenne.
-Odamegyek ! - mondta hirtelen...
-Ne gyere! - mondtam, de már csak az egyenletes pittyegést hallottam ami azt jelzi, hogy a másik fél bontotta a vonalat.
-Na jó ez mi volt ? - tette fel a kérdést Andy miközben a telefonomat a farzsebembe csúsztattam.
-Azt én se tudom. - mondtam halkan.
-Nem az... A "Hugi" ... Mióta vagytok ilyen jóban, ha csak nemrég költöztél ide ? - kérdezte értetlenül.
-Tegnap hívott így először, mikor nálunk voltunk.
-Minek volt ő nálad ?
-Volt egy kis beszélgetésem Livvel és Angie-vel, de utána még bizonytalanabb lettem és ezt Finn észrevette és átjött kicsit beszélgetni.
-És mi volt ilyen nagy probléma, hogy három emberrel kellett megbeszélned ? - kérdezte, mit sem sejtve.
-Nos... Nem igazán probléma volt, csak... - kezdtem bele, de megakadt bennem a szó. Mély levegőt vettem, majd folytattam.
-Tegnap a vallomás és a ... A csók, ami nekem az első volt és... Nagyon hirtelen jött és muszáj volt megbeszélnem valakivel.
-Jaj ne aggódj már, butus. - mondta, és megölelt.
-Nem harapok. - mondta mosolyogva.
-Látom jól ment Hugi. - hallottam az ismerős, majd megláttam Finnt.
-Szia Finn. - köszönt egyből Andy aki már a hangjáról felismerte barátját.
-Andy. - biccentett köszönés képen Finn.
-Bocs a zavarásért, de azok alapján amiket hallottam aggódtam a kis Perverz-hercegnőért. - mondta mosolyogva Finn.
-Lemaradtam valamiről ? - kérdezte Andy kissé félreértve Finn előbbi kijelentését.
-Nem igazán. - mondtam unottan, majd mikor Finnre néztem kitört belőlem a nevetés.
-Jól van, ezt megjegyeztem! - mondta a barátom sértődöttséget tettetve. Ekkor tört ki a nevetés Finnből is.
Még beszélgettünk egy kicsit , majd Finn inkább hazament, nehogy zavarjon minket... Mi Andyvel még elmentünk egy kicsi a tóhoz, majd, mivel a szüleim már biztos keresnek hogy hol lehetek elindultunk vissza. Közben megbeszéltünk egy találkát holnapra. Épp a házhoz értünk, mikor mindent megbeszéltünk. Ekkor Andy elkapta a kezem, majd magához húzott és megcsókolt, majd ennyit mondott : "Várom a holnapot." ; majd elment. Bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd megpillantottam anyukámat, aki az ágyon ülve valószínűleg rám várt, mert mikor meglátott egy hatalmas vigyor terült el az arcán. Megpaskolta a helyet maga mellett jelezve, hogy üljek le mellé, aminek én engedelmesen eleget is tettem, majd anyukám arcát kezdtem vizslatni, hátha megtudom mi is lehet ilyen fontos.
-Mesélj csak kislányom, ki az ? - mondta anyu fülig érő mosollyal.
-Mi ? - ennyit tudtam kinyögni meglepettségemben. És ami meglepett pedig az, hogy nem értem mit akar tudni éppen.
-Ki a srác ? Apád előtt nem akartam tovább feszegetni a témát. Finn az ? Vagy valaki akit nem ismerek ? Ugye nem valaki akivel csak most találkoztál, Finnt legalább kicsit ismerjük, ne bízz senkiben akit még nem ismersz! - hadarta anyu egy szuszra.
-Anyu nyugi! Ismered. Andy az. - mondtam egyszerűen, és anyukám mosolya még nagyobb lett (már ha az lehetséges).
-Hogy erre nem is gondoltam... Hiszen ti eddig is jóban voltatok.
-Csak ennyi ? - kérdeztem nevetve anyut, akinek esze ágában sem volt itt megállni.
-De kicsim, remélem tudod, hogy ha megtörténne, ami egyszer úgy is meg fog védekezzetek! - mondta anya, mint az aggódó szülő.
-Anya! - ordítottam és nekiálltam anyut kifelé tolni a szobámból, aki még eközben és az ajtó mögül is kiabált nekem pár tanácsot, arra az esetre, ha megtörténne... Mikor teljesen megszabadultam anyutól, halk kopogást hallottam az ablak felől. Finn a tollával az éjjeli szekrényemre mutatott, majd firkált tovább a füzetébe, de nem sokáig, mert ismét rám nézett, gondolom érdekelte a reakcióm, ugyanis a kis szekrényen egy doboz óvszer díszelgett anya jóvoltából. Finn az ablak túloldalán röhögni kezdett én meg elkaptam a csomag óvszert és rohantam anyám után.
-Anya!!! - ordítottam és mentem a konyha felé, ahol anya szokásához híven ült és olvasott.
-Beszélnünk kell. - mondtam teljesen higgadtan, mert apám előtt még kínosabb lett volna kitárgyalni ezt a dolgot.
-Mégis beszélni szeretnél ? - kérdezte anyu mosolyogva és elindult felém. Mikor már kellő távolságra voltunk aputól, elhajítottam az óvszeres dobozt anyám felé, aki el is kapta.
-Mit jelentsen ez ??? Egész végig ez volt a célod ??? Úr isten, anya! Finn most totál hülyének néz, hisz ő mutatott rá a dobozra, és ÚÚÚR ISTEN ANYA !!! - ordítottam, de már alig lehetett érteni mit akarok mondani, olyan ideges voltam.
-Ugyan már Miriam, csak segíteni akartam!
-Sikerült is! Sikerült teljesen hülyét csinálnod belőlem. - mondtam és a szobámba rohantam. Az ajtó hangosan csukódott mögöttem, és csak úgy rezgett, a hirtelen csapástól, én pedig becsapódtam az ágyra és egy párnába fúrtam a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése