9. fejezet - Paranoia ?

Kivánszorogtam az ágyból, mivel semmi kedvem nem volt kapkodva készülődni, és egyből neki is láttam reggeli készülődésemnek. Mivel kicsit elhúzódott a készülődés sietve indultam az ajtóhoz, hogy a szokásos időben mehessünk. Kirohantam az ajtón és átcsörtettem a szomszédba, ahol Finn épp az orrom előtt nyitotta ki az ajtót.

-Jó reggelt! - mosolyogtam Finnre.

-Jó reggelt törpi. - mondta mosolyogva és kicsit meghúzta a hajam. (Igen, az átlagosnál kicsit alacsonyabb vagyok ><) Az út szótlanul és hihetetlenül gyorsan telt. Az egész egy átlagos nap volt, pár barátommal lófráltam egész nap. Andyt egész nap csak egyszer láttam, de talán azt sem kellett volna. na de kezdjük az elején.

A csajokkal sétáltunk a folyosón és szinte mindenkiből viccet csináltunk, aki mellett elmentünk... (Nem kell ezt olyan rossznak elképzelni, csak mindenkin találtunk valami furát amit jól kifiguráztunk és kinevettünk.)

-Nézzétek milyen szánalmas vagyok, nem tudok magamnak pasit találni, ezért futókalandokból tartom fenn magam! - mondta épp Dia nevetve egy plázacicára mutatva aki épp a srácok felé igyekezett. Az egész csapatunk odaemelte a tekintetét és kikerekedett szemekkel bámulta a jelenetet. A cicababa odasietett Andyhez és elkezdte ölelgetni. Ezen még nem akadtam ki annyira, ölelgesse csak, amíg... Megláttam, ahogy Andy közelebb hajol hozzá és megcsókolja. Csak kikerekedett szemekkel néztem a jelenetet, míg észre nem vettem, hogy Andy kissé hosszúra sikerült csókja közben mindenki engem figyel, egy pedig óvatosan megböködi Andy-t. 

-Andy... Az a csajszi nagyon néz. - mondta neki a srác, mire Andy mielőtt rámnézett volna szegezte fel rutinosnak hangzó kérdését.

-Csak nem vagy féltékeny csajszi ? - kérdezte, de még mindig nem nézett rám, visszahúzta magához a cicababát.

-Most hogy mondod... Nem egyáltalán nem vagyok féltékeny. Azt hittem rosszabb érzés az ilyen, de egyáltalán nem az. Ég veled te féreg. - mondtam és otthagytam őket, de még előtte láttam, ahogy Andy felemeli a fejét a hangom hallatán. A barátaim jöttek utánam és óvatosan tudakolták, tényleg bírom-e , de érdekes volt, hogy semmi bajom. Talán az álmom miatt, talán más, én nem tudom. Mivel az utolsó óránk kezdődött éppen besiettem, hogy el ne késsek és unatkozva végigültem az unalmas órát. Mikor a csengő megszólalt én voltam az első, aki elhagyta a termet. Összeszedtem a cuccaimat és indultam is az udvarra. A kapuban megvártam Finnt, de mikor Finn épp odaért meghallottam Andy hangját, aki épp utánam kiáltott. Gondolkodás nélkül ragadtam meg Finn felsőjét és rántottam vele magamhoz, hogy megcsókolhassam. Komolyan ilyen gyerekes vagyok ? 

-Kreatív mondhatom! - hallottam Andy hangját. - Nos ez a bosszúd Miriam ? 

-Miféle bosszú ? Mit tett ez a barom ? - kérdezte Finn. 

-Nem fontos. -  mondtam. 

-Akkor ez a válaszod a tegnapira ? - tudakolta mosolyogva Finn.

-Ez. - jelentettem ki biztosan.

-Akkor bocsi haver, de ő az enyém. - nézett Finn diadalmas pillantással Andyre.

-Ha azt várod, hogy rosszul érezzem magam, sajnálattal közlöm, hogy nem fogom! Finn nézz körül! Bármelyik csajt megkaphatom, amelyiket csak akarom!

-Nagyon tévedsz öreg. Nem bármelyiket! Ez a kislány az enyém. - mondta, majd rám mosolygott és átkarolt.

-Húzd ki a fejed a seggedből Finn, az nem sapka! Mennyi jó csaj és neked egy kell ? Itt van a több millió mindenre kapható liba és neked pont ő kell ? - kérdezte idegesen Andy.

-A kurvákat meghagyom neked. -  mondta Finn nemes egyszerűséggel, a legnyugodtabb hangnemben és megfogta a kezem és elkezdett húzni. Lassan sikerült felvennem a tempót és Finnel nevetve tettük meg a távot hazáig. Otthon egyből a szüleimhez mentem.

-Sziasztok ! Apu jó hírem van. - szóltam egyből apámhoz.

-Mi az ? - kérdezte unottan.

-Szakítottam Andyvel, nincs min aggódnod többé. - mondtam, és ekkor odarohant anyu.

-Miért szakítottatok ? Olyan jól megvoltatok. - mondta anyu szomorúan.

-Nem mindegy ? Most egyedül van és kész! - szólt közbe apu boldogan. Inkább nem mesélek neki Finnről, nem tenne jót az idegeinek úgy érzem...
Fölsiettem a szobámba és egyből bedőltem az ágyamba. Szó se róla, nem akartam aludni, csak kissé fárasztó volt a napom, tehát kicsit pihenni akartam, csak pár perc elég lett volna. Persze, Finnek más tervei voltak. Mikor meghallottam, hogy Finn bőszen kopog az ablakán, ami alig volt az én kitárt ablakomtól. Esti szokásunkhoz híven sétálni mentünk az erdőben, amit mindig is annyira szerettem...  Elmentünk a tóhoz is, ami eszembe juttatta azt a napot. Még bosszút sem álltam... De valamiért nem is akartam. csak élvezni akartam ezt az egészet, amíg tart, mivel valamiért rossz előérzetem volt az egésszel kapcsolatban. Nézzenek oda paranoiás lettem...