Reggel a nap simogató sugaraira ébredtem és arra gondoltam, kimegyek egy kicsit levegőzni az erkélyre. Ki is álltam az erkélyre és csak a gyönyörű erdőt néztem. Kifejezetten a legjobb helyet választották a szüleim. Csak álltam és a távolba meredtem. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Egy ideig még ott álltam tétlenül, majd bementem a szobámba és elkezdtem kutakodni a szekrényemben. Mikor már szinte az egész szoba tele volt a széttúrt ruháimmal kijelentettem, hogy nincs egy göncöm se. Persze rengeteg van, de egyiket se akartam ma felvenni, szóval eldöntöttem, hogy felveszek valami egyszerűt és megkérem a csajokat, hogy menjünk el egy kicsit vásárolni. Gyorsan fel is öltöztem és írtam is a csajoknak akik nagy örömmel eljöttek velem vásárolni. Bár Angie egész idő alatt megjegyzéseket tett, hogy kitudakolja, nem-e az új szomszédomnak akarok tetszeni, de persze egyszerűen leszögeztem, hogy egyáltalán nem szeretnék tetszeni senkinek, csak új ruhákat akarok és kellenek a tanácsok és a barátnők. Mivel egész sok spórolt pénzem volt és még a szüleim is adtak természetesen rengeteg ruhával mentem haza. Voltak minden színben és stílusban is. Angie stílusa is eléggé kiütközik néhányon és Olivé is, Persze a legtöbb a sajátom szerint lett válogatva. Mivel a vásárlást elég korán kezdtük elég korán végeztünk is (mondjuk úgy is délután végeztünk, de nekünk ez is korán van). Kimentem kicsit sétálni ám most kis változást ejtettem a szokásos sétámon ugyanis a városba sétáltam be és jártam körbe. Sok helyet megnéztem és arra a következtetésre jutottam, hogy nem is olyan rossz itt lenni.
-Miri ? - hallottam meg egy ismeretlen hangot a hátam mögül . Persze egyből hátrafordultam megnézni ki is szólt hozzám. Mikor megláttam, ki is szólított le az imént olyan boldog lettem, hogy egyből odarohantam és megöleltem.
*Finn szemszöge*
Épp egy haverommal indultam találkozni, de amikor megláttam éppen Miriam-et ölelgette. Mi a fene vagy ember ? Semmit nem értettem, de nem mertem oda menni... A lábam valamiért a földbe gyökerezett, és mintha fából lettem volna meg se mozdult, vagy ha lehet csak még mélyebbre nőtt a földben, hogy soha ne mozdulhassak onnan... Mire végre megembereltem magam már nem ölelkeztek, csak elmélyülten beszélgettek, szóval odamentem hozzájuk.
-Hello haver. - köszöntem oda haveromnak egyszerűen. - Mi járatban Miriam ? - folytattam a lányra nézve, várva, hogy valami választ kapok, de hirtelen mind a ketten értetlen pillantásokat küldtek felém, majd egymás felé.
-Mi az ? - értetlenkedtem, mire ők szinkronban zengték az egyszerű kérdésüket.
-Ismeritek egymást ? - természetesen elnevettem magam ezen a hirtelen egyszerre kifakadásukon, de elkezdtünk mesélni mindenfélét. Világossá tettem a haveromnak, hogy újdonsült szomszédomról beszélünk, ő pedig elmesélte, hogy mielőtt ideköltözött volna ugyanott laktak és elég jóban is voltak. Barátom szemében felcsillant valami fény, mikor meghallotta, hogy az előtte álló lány az én szomszédom, tehát itt lakik. Valamiért elég fura érzéssel töltött el. Egész nap együtt lógtunk, ugyanis Miriam-et is megkértük, hogy csatlakozzon a megbeszélt találkozóhoz. Miriam nagyon élvezte a napot, csakúgy mint mi ketten. Hazafelé együtt mentünk és kikérdeztem mit gondol a barátomról, erre ő elkezdett áradozni... Kezdek aggódni.
*Miriam szemszöge*
Nagyon élveztem az egész napot, a fiúk olyan jófejek voltak, hogy el se tudom hinni. Úgy tűnik egy fantasztikus nyárnak nézünk elébe. - Gondoltam, de akkor még nem sejtettem mi is történik majd a nyár további részében. Na de ne haladjunk ennyire előre... -Mikor hazaértem boldogan újságoltam el az egész napot a szüleimnek amit anya nagy örömmel, apa pedig rosszalló fejingatással és nem éppen szép nézéssel fogadott...
-Na de Miriam ! Két fiúval ? Bármit csinálhattak volna !
-De apa ! Ők a barátaim ! - kértem ki magamnak elég nagy hangerővel, ahogyan ő is kezdte.
-De akkor is fiúk. Nem vagy biztonságban velük. - szögezte le ellenvetést nem tűrően és felküldött a szobámba. Egy darabig duzzogtam a szobámban, majd skype-on egy beszélgetést indítottam régi barátaimmal. Már vagy két órája beszéltünk, mikor jött egy másik hívásom... Finn... Ki más ? Kinyomtam és gyorsan megírtam neki, hogy most nem érek rá és az ablak felé sem tekintettem, félőn attól, hogy végül úgyis ráveszem magam barátaim mellőzésére a kedvéért. Még pár órát beszélgettem a barátaimmal, majd bontottuk a kapcsolatot. Ekkor ráírtam drága szomszédomra és bocsánatot kértem tőle, hogy pár órája csak úgy lekoptattam , majd vele is beszélgettem pár órát. Elég késő volt mire végeztünk, de ez egyikünket sem zavarta. Mivel féltem, hogy a srác miután letesszük az ablakomat fogja dobálni valamivel, mert akar valamit (mert igen, ő megteszi ) egy "NE ZAVARJ!" táblát tettem az ablakomra, ezzel szomszédom tudtára adva, ma már nem vagyok kíváncsi ... Hogy őszinte legyek senkire. Csendesen tettem a dolgomat (pl zuhanyzás öltözködés stb.) amíg egyszer csak el nem aludtam...
*** Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen lassan jönnek a részek, de tényleg próbálok belehúzni! Ha tudni szeretnétek, hogy ki az a rejtélyes barát aki zavargást keltett Finnben, és akinek Miriam annyira örült, hagyjatok nyomot magatok után komment vagy szavazat formájában. (Ez egy nagyon rövid de gyors rész lett sorry...)***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése