5. fejezet - Szeretem...

Miután a lányok hazamentek sem állt meg az élet, pedig nem bántam volna, ha mára ennyi lett volna, de nem lehet mindig amit én akarok nem igaz ? Szóval miután a lányok hazamentek maradt egy kis időm pihenni, de kicsivel később Finn kezdett bohóckodni az ablakban, hogy végre észrevegyem. Ezen kicsit elmosolyodtam és néztem a bolond szomszédomat. Finn elővett egy füzetet és nagy betűkkel írt rá valamit. Mikor felém tartotta elolvastam és meglepetten vettem észre, hogy egész eddig aggódott miattam, ugyanis a füzet nagy betűiből a "BAJ VAN ?" feliratot lehetett kiolvasni. Én csak megráztam a fejem és magamhoz vettem egy hasonló füzetet és egy filctollat. "UGYAN MIÉRT LENNE ?" firkantottam a papírra válaszul, majd amikor a szomszédom felé tartottam egy gyors mosollyal is megajándékoztam. Erre csak szomorú arcot vágott amit nem értettem, de tudtam, hogy hamarosan megkapom a választ ugyanis szomszédom már írta is a következő üzenetét. A "MI VOLT AZ ELŐBB A LÁNYOKKAL?" írta már kisebb betűkkel, de még így is láttam. Megráztam a fejem és egy egyszerű "SEMMI" díszelgett a lapomon. Ekkor egy meglepő kis üzenet jelent meg Finn papírján : "ÁTMEGYEK!" . Ennyi volt. Tiltakozni sem tudtam volna, ugyanis Finn azonnal el is tűnt az ablakból, majd a szobából. Unottan kullogtam lefelé a lépcsőn, és majdnem épp egyszerre értünk az ajtó elé és rövidesen már a szobám felé tartottunk. Ott Finn kifaggatott én pedig nehezen, de elmondtam neki mindent ő pedig készségesen látott el tanácsokkal. Mikor először találkoztunk soha nem hittem volna, hogy egyszer vele fogok egy ilyen beszélgetésbe bonyolódni. Tényleg félreismertem... "Finn egy jó srác." - állapítottam meg magamban, de kizökkentett a gondolat menetemből, hogy Finn a vállaimra tette a kezét és megrázott.
-Mi bajod te lány ? - kérdezte kedvesen.
-Csak... Gondolkodtam... - mondtam szemlesütve.
-Andyn ? - kérdezte egyszerűen.
-Igen... Nem tudom mi legyen. Mindig is nagyon jóban voltunk és mindig mindenki meg is kérdezte, hogy járunk-e, mivel mindenhová kézenfogva mentünk, de ez csak Andy szokása volt... Legalább is azt hittem. És ez nagyon hirtelen volt nekem. Jaj Finn mit tegyek ? - kérdeztem kétségbe esetten és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Nagyon meglepett a fiú reakciója. Finn karjaiba vont és a hátamat simogatva próbált megnyugtatni.
-Tudod... Ahhoz, hogy bármit segíteni tudjak azt is tudnom kell, hogy te hogyan érzel... - mondta és tényleg hallottam a hangján, hogy komolyan érdekli és segíteni akar.
-Nem tudom... Még össze vagyok zavarodva... Eddig csak úgy gondoltam rá, mint a legjobb barátomra...  De már mindegy, úgy sem lehetünk legjobb barátok többé. 
-Minél előbb dönts. Ha tisztában leszel az érzéseiddel azonnal tisztázd vele a helyzetet. Ha nem vagy szerelmes csak mondd meg neki. Ha elég erős a barátságotok ezt is kibírja... Viszont ha szereted, ahogy ő téged mondd el neki és boldogok lesztek. - mondta, és a hangjából ítélve mosolygott.
-Köszönöm Finn, nagyon sokat segítettél. - mondtam és jól megszorongattam a szomszédomat.
-Nyugi kislány! Még a végén kiszorítod belőlem az összes levegőmet. - mondta mosolyogva.
-Bocsi. - mondtam most már én is mosolyogva.
-Na de én megyek, mert elég késő van. Sok sikert a sráccal Hugi! - mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre és felhúzott az ágyról. Kikísértem, de közben végre eljutott az agyamig az előző mondata.
-Hugi ? - kérdeztem nevetve.
-Bizony, Hugi. Olyan vagy mintha a kishúgom lennél. - mondta és aranyosan mosolygott rám.
-Akkor a legnagyobb örömmel leszek a hugicád. - mondtam nevetve, majd útjára engedtem újdonsült "bátyámat" a szomszédba, majd felkullogtam a szobámba. Elrendeztem mindent, amit kellett, majd elfoglaltam a fürdőszobát. Vettem egy forró fürdőt, és közben végig gondoltam. "Miért sírtam az előbb ? Mit is érzek ? Miért nem tudom megmondani ? Miért mondta ezt ki ilyen hirtelen ? Ha Andyt meglátom boldog leszek. Mindig fel tudja dobni a napomat és a közelsége melegséggel tölt el. Néha pár rossz szó sokkal rosszabbul esik tőle, mint mástól, de mindig valamivel kiengesztelte minden rossz szavát és már megint minden olyan volt, mintha mi sem történt volna. Mindent tud rólam és régóta velem van. A legrosszabb pillanataimban is velem volt ezért ... Én szeretem őt!" 
Még sokáig feküdtem a már kihűlt vízben mosollyal az arcomon, majd elkészültem és visszamentem a szobámba a kezembe kaptam a telefonomat és írtam egy gyors üzenetet Finnek, mivel a szobájából kiszűrődő fény még a sötétítő függönyön át is arra utalt, hogy még biztosan nem alszik. Az üzenet mindössze egy szóból állt. "Köszönöm!" Ezután bedőltem az ágyba és mosolyogva aludtam el.
Reggel van én pedig mosolyogva szaladok le a lépcsőn a konyhába reggelizni a szüleimhez. Felszabadultan beszélgettünk, amíg anya szóba nem hozta, mitől volt rossz kedvem tegnap. Én próbáltam hárítani, hogy nem is volt rossz, kedvem, csak, hogy ne apa előtt kelljen megtárgyalni, de ezalatt gondolom teljesen elvörösödtem, mivel apa egyből fején találta a szöget.
-Fiú van a dologban jól mondom ? - kérdezte, de én nem szóltam semmit. Csak akkor jöttem rá, hogy talán jobb lett volna egyenesen tagadni, mikor apa kijelentette, hogy a hallgatásomat egy határozott igennek veszi, majd fél órás szentbeszédet tartott arról, hogy szerinte a szerelem nem nekem való és hogy ne döntsek elhamarkodottan meg ilyenek. Természetesen anya, mint mindig az én oldalamon állt és egy régi romantikus történetet mesélt apunak a megismerkedésükről, ami akkor volt amikor anya tizennégy éves volt. Igaz járni csak tizenöt éves korában kezdtek, de azóta semmi problémájuk nincs, majd apa egy szúrós tekintettel ugyan, de nyugtázta a tényt, miszerint kicsi lánya már nem is olyan kicsi. Mikor elszabadultam végre, felrohantam a szobámba a telefonomért és írtam a lányoknak is, hogy megköszönjem és tudassam velük, döntöttem. Megállapítottam, hogy nagyon szép időnk van és elég régen voltam sétálni az erdőben. Elmentem a tóhoz és leültem a szélére, hogy belelógathassam a lábamat a vízbe. Csak ültem ott egy ideig, majd a telefonom csörögni kezdett. Angie neve villogott a kijelzőn, de mikor felvettem Liv ordított hirtelen.
-NA ?!? - hallottam Liv hangját. Egy kis időbe telt, mire rájöttem, hogy valószínűleg csak most látták az üzenetem.
-Hát izé... - kezdtem, de a lányok rásegítettek.
-Igen vagy nem ? -  kérdezte Angie türelmetlenül, de még így is aranyosan.
-Ige...  - kezdtem volna, de hallottam a lányok eszeveszett sikítását, amit valószínűleg a boldogság váltott ki belőlük. Közben a telefonom pittyegése jelezte, hogy egy másik bejövő hívásom van. Bocsánatot kértem a lányoktól, hogy sietek, de elköszöntem tőlük. Meglepetten vettem észre, hogy a hívás Andytől jött. Azonnal visszahívtam és boldogan szóltam bele.
-Sziaaa Andyyyyyyyy. - húztam el minden szó végét valami furcsa okból. Régen mindig ezt csináltam, ha valami miatt nagyon boldog voltam, de mostanában már nemigen csináltam, neghogy az emberek hülyének nézzenek, de Andy előtt még ma is ugyan olyan vagyok.
-Mi ez a jókedv csajszi ? - kérdezte, és a hangjából ítélve mosolygott.
-Seeeemmiiiiiiiiii ... - húztam el most a szó közepét is és hatalmas mosolyra húztam a szám.
-Miről akartál beszélni ? - kérdeztem, mikor észhez tértem.
-Figyelj... Ne haragudj a tegnapiért, tudom hogy túl hirtelen történt, meg minden, de...
-Találkozzunk!  - vágtam a magyarázatába és megbeszéltük, hogy a házunk előtt találkozunk. Mikor megláttam odaszaladtam hozzá, majd az erdő felé indultunk. Rövidesen ismét az erdőben sétáltunk, de egyikünk sem mert megszólalni. Kicsit rosszul esett, hogy Andy olyan furcsán érezte magát, ilyen még sosem volt. Megfogtam a kezét, hogy tudassam vele, nem kell félnie a velem való beszélgetéstől, de ettől még én is valamilyen módon féltem. A kínos csöndet Andy törte meg végre valahára.
-Miri... Én sajnálom, hogy tegnap olyan hirtelen... Én csak... Tudod évek óta... - próbált valami érthetőt összehozni, de egy összefüggő mondat sem hagyta el a száját. Nem kicsit volt zavarban, bár nem tudom miért, hiszen tegnap még nagyon magabiztosnak látszott...
-Andy... Higgadj le... Nincs semmi baj, csak megleptél... Egyszerűen csak nem számítottam rá...
-Akkor te most... Nem vagy mérges, vagy ilyesmi ?
-Dehogy vagyok! Honnan jutott ez eszedbe ?
-Nagyon megijedtem, hogy esetleg mérges vagy rám, de örülök, hogy nem. Akkor maradunk barátok?
-Nem Andy, ezek után nem tudnék barátomként tekinteni rád... - mondtam neki és egy darabig újra eluralkodott a kínos csönd. Andyben lassan összeállt a kép, majd egy pillanat alatt a karjaiba vont és ismét megcsókolt.
-Szeretlek. - mondta mikor elváltak ajkaink, majd ismét megcsókolt. Lágy édes csókjaiba beleremegett a lábam és az egész testemben szétáradt valami jóleső meleg érzés. Hát én tényleg szeretem...

4. fejezet - Az első csók! Mit tegyek ?!?

***
Figyelem a blogon megjelenő képek 90%-a nem a valós embereket ábrázolja, csak bemutatja, hogyan képzeltem el a jelenetet. Ezt azért is éreztem fontosnak tudatni veletek, ne hogy a végén azt vegyétek észre h pl egyiken ilyen a srác a másikon más pedig egy srácról van szó... Ha a kép a valóságot ábrázolja, hogy pl hogy képzelek el egy-egy szereplőt észre veszitek...
***
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, és meglepetten vettem észre, hogy végig aludtam egy fél napot, ugyanis délután egy óra volt.
-Igen ? - szóltam álmosan a telefonba.
-Szia Miri, ne haragudj, hogy zavarlak, csak azt akartam kérdezni, hogy nem megyünk el kicsit sétálni vagy valami ? Szeretnék veled négyszemközt beszélni...
-De persze, csak most keltem fel, mit szólnál ha egy óra múlva találkoznánk valahol ?
-Elmegyek érted. - jelentette ki egyszerűen, majd elköszönt és letette. Gyorsan felöltöztem és leszaladtam a konyhába bekapni valamit. Mikor anyukám meglátott, csak azt mondta, nem volt szíve felkelteni, mivel tudja, hogy mióta megkezdődött a szünet későn fekszem le és szerinte ez a pihenés muszáj volt nekem. Nem sokat beszéltünk erről, mert anyu elém tolt egy tányér bolognai spagettit egy "egyél, finom!" nézéssel amit már rég kifejlesztett. Nagy örömmel és csillogó szemekkel fogyasztottam el kedvenc ételemet, amit mint mindig, most sem hagyhattam szó nélkül, ugyanis anyukám többnyire csak miattam főz ilyet. Megköszöntem neki és el is kértem magam tőle. Nem sokkal később már jöttek is értem ezért csak odamentem anyuhoz és elköszöntem, de ez nem volt olyan egyszerű... Amint meglátta az ajtóban álló srácot felcsillant a szeme és megállított minket azzal az indokkal, hogy beszélni szeretne vele. Megforgattam a szemem, de nem szóltam semmit... Egy ideig csak ketten beszélgettek, de utána végre utunkra engedtek és elindultunk. Még a ház előtt megfogta a kezem, mint régen, de most valahogy fura érzés volt. Így indultunk hát útnak az Isten tudja hova... Az egész úton be nem állt a szánk és meséltük egymásnak, mi is történt amíg nem láttuk egymást... Sok érdekes sztorit hallottam és ahogy észrevettem nagyon megváltozott. Régen sok mindentől félt ezért semmit nem mert megtenni és olyan kis visszahúzódó kisfiú volt, de most eléggé kitárulkozó és kellőképp magabiztos. Jót tehetett neki ez a hely... Éppen elmesélte, hogyan hosszabbították meg az osztálykirándulást az osztálytársai (kiszúrták a busz kerekét, hát nem csodálatos ? ) én pedig nem bírtam abbahagyni a nevetést amíg egy dühös hang meg nem ütötte mindkettőnk fülét, ahogy barátom nevét ordítja...
-Adny! Mit képzelsz, mit csinálsz ? - rohant felénk egy szőke ciklon  dühös léptekkel és egy jó nagy pofonnal üdvözölt, mire meglepetten az arcomhoz kaptam...
-Neked is szia! - vágtam oda mérgesen, de ő velem nem is törődve Andy felé fordult és ordítani kezdett.
-Mit jelentsen ez ?!? - ordította a barátom képébe és összekulcsolt ujjainkra mutatott.
-Mi lenne ? kérdezte nemes egyszerűséggel a barátom és megrántotta a vállát.
-Ki ez a ribanc ?!? - üvöltötte még mindig idegesen a szőke. Én csak csendben álltam ott és feldolgoztam a látottakat.. Látszólag nem volt valami gyors a feldolgozásom, mert mire kezdtem megérteni a dolgokat Andy keze hatalmasat csattant a lány arcán.
-A kérdésedre a válasz te magad vagy, Amber! Te vagy a ribanc! És ez pont az aminek látszik ! Most pedig tűnj el ! - mondta, a lány pedig rohanni kezdett az ellenkező irányba.
-Nem hiányzott sok, hogy megtépjem. - mondta Andy és megszorította a kezem.
-Mi volt ez ? - kérdeztem, mivel ismét nem állt össze a kép.
-Ez a kiállhatatlan boszorkány azt hitte, hogy járunk, mert a két barátnőjén kívül senki nem szólt hozzá én meg mióta bekerültem abba a suliba beszéltem vele. - magyarázta.
-Akkor én egy kellék voltam, hogy lekoptasd ?!? - akadtam ki már én is.
-Nem, Miri. Én megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit.
-Akkor ezt miért kaptam ? -  kérdeztem az arcomra mutatva ahol megütött.
-Nem tudom... - mondta és a földet kezdte kémlelni.
-Szerintem menjünk haza... Túl sok volt ez mára. - javasoltam és úgy is tettünk. Még mindig kézen fogva elindultunk a házunk felé, ugyanis Andy hazakísért. Búcsúzóul megöleltem és nyitottam volna az ajtót, mikor utánam szólt.
-Várj! - mondta én pedig megfordultam. Ami ezután következett, soha nem hittem volna...

Andy két kezébe fogta az arcom és megcsókolt. Először meglepett, de visszacsókoltam. Mikor elváltak ajkaink közel hajolt és a fülembe súgta :
-Szeretlek Miriam. - kicsit eltávolodott, hogy szemügyre vehesse a reakcióm. Csak néztem a srácra, akivel sokáig legjobb barátok voltunk, most pedig... Megcsókolt és szerelmet vallott. Éppen szóra nyitottam volna a szám, mikor egy újabb csókkal fojtotta belém a szót, majd újra súgott valamit.
-Nem kell most válaszolnod. Tudok várni. - mondta, majd egy elégedett mosoly és kacsintás után el is tűnt. Uram Isten! Mi volt ez ? Most tényleg... Lassan besétáltam az ajtón és értetlen, de rezzenéstelen arccal a szobám felé vettem az irányt. Csak bedőltem az ágyba, mint egy fadarab. Nem bírtam elhinni, ami történt.
Nem tudom mióta feküdhettem az ágyban a plafont fürkészve, de anyukám jött be, hogy megnézze otthon-e vagyok. Mikor meglátta, hogy valamin nagyon gondolkodom ugyanabban a pózban lefeküdt mellém és kifaggatott. Persze nem mondtam neki semmit. Mikor megértette, hogy nem akarok róla beszélni, csak egyedül hagyott a gondolataimmal. Valakivel meg kell ezt beszélnem, de kivel ? Végül felhívtam Livet, hogy megbeszéljem vele a történteket.
-Igen ? - szólt bele a telefonba.
-Szia Liv, ráérsz ? - kérdeztem kissé zavartan.
-Persze Miri, baj van ? - kérdezte aggodalmasan.
-Nem... Csak ... 
-Miri, mi történt ?
-Nos... Ma felhívott Andy, hogy beszélni akar velem és...  - kezdtem bele a sztorimba, de ő közbe vágott.
-Várj, átmegyünk! - mondta és letette a telefont. Nem telt sok időbe, és a csajok már az ágyamon ültek és a sztorimat várták. Az egész sztorit türelmesen végighallgatták, de mikor épp a végére értem Angie valamiért mérges lett.
-Miért épp te ? Én nem vagyok neki elég jó ?  -  üvöltötte és láttam, hogy majdnem sír.
-Nyugi Angie, nem Finnről volt szó. - mondta egyszerűen Liv.
-Akkor kiről ? - kérdezte hitetlenül Angie.
-Andyről.  - mondtuk szinkronban Livvel amitől Angie kicsit megnyugodott.
Végül nem sült el rosszul az eset. Angie megnyugodott, hogy nem veszem el tőle Finnt, Liv pedig minden erejével próbált segíteni és tanácsot adni. Kell még egy kis idő, hogy eldöntsem, mit is teszek ez után, de biztos vagyok benne, ha ők mellettem lesznek, semmi nem sülhet el balul.

3.fejezet - Féltékenység ? Ugyan már...

Reggel a nap simogató sugaraira ébredtem és arra gondoltam, kimegyek egy kicsit levegőzni az erkélyre. Ki is álltam az erkélyre és csak a gyönyörű erdőt néztem. Kifejezetten a legjobb helyet választották a szüleim. Csak álltam és a távolba meredtem. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Egy ideig még ott álltam tétlenül, majd bementem a szobámba és elkezdtem kutakodni a szekrényemben. Mikor már szinte az egész szoba tele volt a széttúrt ruháimmal kijelentettem, hogy nincs egy göncöm se. Persze rengeteg van, de egyiket se akartam ma felvenni, szóval eldöntöttem, hogy felveszek valami egyszerűt és megkérem a csajokat, hogy menjünk el egy kicsit vásárolni. Gyorsan fel is öltöztem és írtam is a csajoknak akik nagy örömmel eljöttek velem vásárolni. Bár Angie egész idő alatt megjegyzéseket tett, hogy kitudakolja, nem-e az új szomszédomnak akarok tetszeni, de persze egyszerűen leszögeztem, hogy egyáltalán nem szeretnék tetszeni senkinek, csak új ruhákat akarok és kellenek a tanácsok és a barátnők. Mivel egész sok spórolt pénzem volt és még a szüleim is adtak természetesen rengeteg ruhával mentem haza. Voltak minden színben és stílusban is. Angie stílusa is eléggé kiütközik néhányon és Olivé is, Persze a legtöbb a sajátom szerint lett válogatva. Mivel a vásárlást elég korán kezdtük elég korán végeztünk is (mondjuk úgy is délután végeztünk, de nekünk ez is korán van). Kimentem kicsit sétálni ám most kis változást ejtettem a szokásos sétámon ugyanis a városba sétáltam be és jártam körbe. Sok helyet megnéztem és arra a következtetésre jutottam, hogy nem is olyan rossz itt lenni.
-Miri ? - hallottam meg egy ismeretlen hangot a hátam mögül . Persze egyből hátrafordultam megnézni ki is szólt hozzám.  Mikor megláttam, ki is szólított le az imént olyan boldog lettem, hogy egyből odarohantam és megöleltem.

*Finn szemszöge*

Épp egy haverommal indultam találkozni, de amikor megláttam éppen Miriam-et ölelgette. Mi a fene vagy ember ? Semmit nem értettem, de nem mertem oda menni... A lábam valamiért a földbe gyökerezett, és mintha fából lettem volna meg se mozdult, vagy ha lehet csak még mélyebbre nőtt a földben, hogy soha ne mozdulhassak onnan... Mire végre megembereltem magam már nem ölelkeztek, csak elmélyülten beszélgettek, szóval odamentem hozzájuk.
-Hello haver. - köszöntem oda haveromnak egyszerűen. - Mi járatban Miriam ? - folytattam a lányra nézve, várva, hogy valami választ kapok, de hirtelen mind a ketten értetlen pillantásokat küldtek felém, majd egymás felé.
-Mi az ? - értetlenkedtem, mire ők szinkronban zengték az egyszerű kérdésüket.
-Ismeritek egymást ? - természetesen elnevettem magam ezen a hirtelen egyszerre kifakadásukon, de elkezdtünk mesélni mindenfélét. Világossá tettem a haveromnak, hogy újdonsült szomszédomról beszélünk, ő pedig elmesélte, hogy mielőtt ideköltözött volna ugyanott laktak és elég jóban is voltak. Barátom szemében felcsillant valami fény, mikor meghallotta, hogy az előtte álló lány az én szomszédom, tehát itt lakik. Valamiért elég fura érzéssel töltött el. Egész nap együtt lógtunk, ugyanis Miriam-et is megkértük, hogy csatlakozzon a megbeszélt találkozóhoz. Miriam nagyon élvezte a napot, csakúgy mint mi ketten. Hazafelé együtt mentünk és kikérdeztem mit gondol a barátomról, erre ő elkezdett áradozni... Kezdek aggódni.

*Miriam szemszöge*

Nagyon élveztem az egész napot, a fiúk olyan jófejek voltak, hogy el se tudom hinni. Úgy tűnik egy fantasztikus nyárnak nézünk elébe. - Gondoltam, de akkor még nem sejtettem mi is történik majd a nyár további részében. Na de ne haladjunk ennyire előre... -Mikor hazaértem boldogan újságoltam el az egész napot a szüleimnek amit anya nagy örömmel, apa pedig rosszalló fejingatással és nem éppen szép nézéssel fogadott...
-Na de Miriam ! Két fiúval ? Bármit csinálhattak volna !
-De apa ! Ők a barátaim ! - kértem ki magamnak elég nagy hangerővel, ahogyan ő is kezdte.
-De akkor is fiúk. Nem vagy biztonságban velük. - szögezte le ellenvetést nem tűrően és felküldött a szobámba. Egy darabig duzzogtam a szobámban, majd skype-on egy beszélgetést indítottam régi barátaimmal. Már vagy két órája beszéltünk, mikor jött egy másik hívásom... Finn... Ki más ? Kinyomtam és gyorsan megírtam neki, hogy most nem érek rá és az ablak felé sem tekintettem, félőn attól, hogy végül úgyis ráveszem magam barátaim mellőzésére a kedvéért. Még pár órát beszélgettem a barátaimmal, majd bontottuk a kapcsolatot. Ekkor ráírtam drága szomszédomra és bocsánatot kértem tőle, hogy pár órája csak úgy lekoptattam , majd vele is beszélgettem pár órát. Elég késő volt mire végeztünk, de ez egyikünket sem zavarta. Mivel féltem, hogy a srác miután letesszük az ablakomat fogja dobálni valamivel, mert akar valamit (mert igen, ő megteszi ) egy "NE ZAVARJ!" táblát tettem az ablakomra, ezzel szomszédom tudtára adva, ma már nem vagyok kíváncsi ... Hogy őszinte legyek senkire. Csendesen tettem a dolgomat (pl zuhanyzás öltözködés stb.) amíg egyszer csak el nem aludtam...


*** Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen lassan jönnek a részek, de tényleg próbálok belehúzni! Ha tudni szeretnétek, hogy ki az a rejtélyes barát aki zavargást keltett Finnben, és akinek Miriam annyira örült, hagyjatok nyomot magatok után komment vagy szavazat formájában. (Ez egy nagyon rövid de gyors rész lett sorry...)***