Szeptember elseje van, én pedig a tükör előtt állok és az új ruhámat bámulom, amit a tanév nyitóra kaptam a szüleimtől. Egy ciánkék, pánt nélküli szoknya volt fekete, kissé kicsipkézett melltartó résszel. Már most imádom ezt a ruhát! Begöndörítettem a hajam és feldobtam egy egyszerű kis sminket (alapozó, szempillaspirál, szemceruza és szájfény). Mivel tudtam, hogy pár perc múlva Finn az ajtó előtt fog állni és sürgetni, gyorsan felkaptam egy fekete magassarkú cipőt, a kezembe kaptam a fekete kistáskám, elköszöntem a szüleimtől és már a ház előtt is voltam. Pontosan, mikor elfordítottam a kulcsot a zárban meghallottam Finn hangját.
-Mehetünk kiscsaj ? - kérdezte, és a hangján is hallottam hogy mosolyog.
-Nem vagy semmi. - mondta nevetve, majd elkapott és megforgatott. Én persze amilyen ügyetlen vagyok egyből el is estem volna ha nem kap el. Persze ezen is csak nevettünk egyet, majd elindultunk az úton a halál felé. Nem is telt sok időbe, míg elértünk egy szép nagy, gyönyörű graffitikkel díszített épületet.
-Ez lenne az. - mondta én meg még mindig csak bámultam az épületre, ami körül a diákok csak úgy nyüzsögtek.
-Na, én mentem hugi, szia. - mondta Finn és búcsúzóul gyorsan megölelt. Jól esett az ölelés, és erőt adott ahhoz, hogy belépjek az iskola kapuin. Magabiztosan sétáltam az épület felé, míg egy csapat lány az utamba nem állt. Gyönyörű lányok voltak, gyönyörű ruhában, sminkben, tökéletes frizurával.... Egyszerűen tökéletesek voltak.
-Szia, új vagy ugye ? - kérdezte kissé gyanús mosollyal az egyik.
-Szia... Igen, Miriam vagyok. - mondtam és megvillantottam neki egy magabiztos mosolyt.
-Karolina vagyok, de mindenki Linának hív. - mondta, és azonnal a lényegre tért. - Ki volt az a srác ? Csak nem a pasid ?
-Nem, dehogy is. - mondtam nevetve. Ekkor a lányok elkezdtek suttogni valamit, majd vihorászni, egy pillanatig nem értettem, majd megéreztem, ahogy két kar hátulról szorosan magához ölel. Hátrafordultam és egy cseppet sem meglepő felfedezést tettem.
-Andy! - sikítottam örömömben, és megfordultam , hogy én is átölelhessem őt. Ekkor a vihorászás alább hagyott.
-Nyugi már kiscsaj ! Van barátnője! Minket is elutasított, te meg ha jól láttam a barátoddal jöttél. - mondta egyszerűen Lina.
-Barátoddal ? - kérdezte Andy halkan.
-Finnel jöttem, a szomszédommal. - mondtam egyszerűen, de elég hangosan, hogy a csajok meghallják.
-Attól még Andy nem lesz a tiéd! Egy ölelés neki semmit nem jelent! Sok lányt viccelt már meg így ! - bizonygatták a lányok, de mielőtt visszavághattam volna Andy reagált a lányok szavaira.
-Lehet, hogy így van, de ez már jelent valamit! - mondta, majd megcsókolt.
-Te teljesen megőrültél ? - üvöltötte Lina. - Nem is ismered! Eddig nem is láttuk itt! És mit fog szólni a titokzatos kis barátnőd erre a tettre?
-Nem tudom... Kérdezzük meg. - mondta higgadtan Andy Linának.
-Mit szólsz hozzá, Miri ? - kérdezte Andy mélyen a szmembe nézve és csak, hogy a lányok még zabosabbak legyenek ismét megcsókolt.
-Nos... Határozottan féltékeny vagyok arra a lányra, akit te csókolgatsz! - mondtam neki megjátszott sértődöttséggel, majd halkan elnevettük magunkat és feltűnt egy ismerős kis szőke ciklon.
-Megint te !!! Mit keresel itt ? - ordította Amber.
-Ide járok, Amber. - mondtam gúnyosan, majd Andy oldalára álltam, aki derekamnál fogva magához húzott, és belepuszilt a hajamba. Elmosolyodtam, de csak ekkor vettem észre, hogy mindenki engem bámul. Odahúzódtam Andyhez és halkan belesúgtam a fülébe a kérdést ami leginkább zavart. "Mi a fene ez az egész ?". Andy csak elnevette magát, és kijelentette, hogy később elmondja, csak tűnjünk el és elindultunk az iskola mögé.
-Figyelj. Más esetben nem hoztalak volna ide, és magadtól nem is szeretném, ha idejönnél, de ígérd meg, hogy sehova nem mész egyedül oké ?
-Miért?
-Csak féltelek. A lényeg, hogy ide ne gyere, és ha lehet barátkozz össze valakivel akivel majd mászkálhatsz, vagy keress meg engem jó ? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy tényleg aggódik. Megcsókolt, de a pillanat félbeszakadt, mikor valaki odakiáltott hozzánk.
-Andy, nem fer, hogy elveszed tőlünk a csajokat! Minden jó csaj a tiéd, nekünk nem hagysz egyet se? - mondta a hang, amit már egyre közelebb hallottam a hátam mögött. Egy kéz hirtelen megfordított, majd az előttem álló srác jól végigmért.
-Szemrevaló kislány, csak nem elsős ? - vigyorgott a srác Andyre.
-Azonnal ereszd el! - mordult rá Andy.
-Ugyan már tönkretennéd a jó hírneved egy csaj miatt? Ne legyél már ennyire erőszakos! - mondta még mindig vigyorogva a srác. Andy épp megütni készült a srácot mikor én elkiáltottam magam.
-Hagyd! - szóltam a barátomnak aki nem értette, miért védem a számomra teljesen ismeretlen srácot, de nem kellett sokáig gondolkodnia, mert a srác felé fordultam és a szabad kezemmel egyenesen behúztam neki egyet. (Nem mondanám, hogy gyenge vagyok, mivel az előző iskolámban sokat szekáltak tehát megtanultam megvédeni magam.) A srác az arcához kapott, rákényszerülve, hogy eleresszen én pedig simán odasétáltam Andyhez.
-Megértem, milyen népszerű vagy, és az istenért sem ejtenék csorbát a hírneveden. Ne félts! - mondtam és egy gyors csók után magára hagytam. Mire az előre meghatározott osztályterembe értem a pletyka miszerint egy elsős lány megvert egy végzős srácot már közismert tényként terjengett az iskolában. Persze senki nem tudta, hogy ki volt az, de mikor megláttak egyből faggatni kezdtek, mivel én értem be legutóbb, ráadásul pont a "helyszínről" jöttem. Én azzal nyugtáztam a pletykát, hogy megérdemelte, persze ettől a társaság nem lett okosabb. Egyszer csak megjelent az ajtóban a srác háta mögött Andy-vel. Az egész osztály hatalmas szemekkel meredt rájuk.
-Miri, egy pillanatra kijönnél ? Ez a barom bocsánatot akart kérni. - mondta Andy és meg is indultam feléjük.
-Hallgatlak! - álltam meg a srác előtt.
-Bocsánat, hogy seggfej voltam, teljesen megérdemeltem stb stb. - mondta unottan a srác.
-Több érzéssel. - mondtam és élveztem a játékot, de csak viccnek szántam.
-Jól van sajnálom oké ? De ez rohadt ciki, hogy egy lány vert meg ! Pláne, hogy egy elsős! - ennél a mondatnál az egész osztály hangos zsivajban tört ki.
-Nincs veled több megbeszélni valóm ! Mehetsz. - mondtam neki egyszerűen és le is lépett.
-Köszönöm Andy, de nem kell védened ugye tudod ? Te is láttad, hogy megoldom egymagam is. - mondtam egyszerűen és Andyre néztem aki lazán az ajtófélfának dőlt.
-Ennyivel tartoztam, ha már nem tudtalak megvédeni tőle. - mondta mosolyogva ekkor egy lány közbeszólt a sugdolózók közül.
-Elnézést, de Andy ? Az az Andy ? - kérdezte a lány.
-Andy Brooks személyesen. - mosolygott a barátom a szívdöglesztő mosolyával, mire a csajok olvadozni kezdtek.
-És ... Van barátnőd ? - szólt közbe egy másik lány.
-Hisz nem egyértelmű ? - mosolygott megint Andy.
-És ki az ? - kérdezte vissza a lány, akinek valószínűleg szemet szúrt Andy jó viszonya velem, de biztosra akart menni.
-Ez a kis csoda-csajszi itt. - mondta és magához húzott.
-Andy... Az egész suli erről fog pletykálni... Nem akarom elrontani a hírneved. - mondam neki halkan.
-Ne aggódj Miri meg kell barátkozniuk a gondolattal. - mondta és egy gyors csókot adott.
-Mennem kell mert elkések. Találkozunk szünetben. - mondta és el is ment. Visszaültem a helyemre és a csajok körém gyűltek és kifaggattak. Egy perc alatt az osztály különce lettem és nem tudom, hogy ez most jó-e vagy rossz... Mikor megérkezett a tanár elvitt minket az előadóba. Az első nap egy tehetségkutató nap mint kiderült, mivel egy vegyes osztályban vagyok, mindent hallottam ma és láttam. Voltak itt táncosok, szöveg írók és énekesek. Nos én a szöveg írók és énekesek táborát bővítettem, mivel kiskorom óta ez a két dolog foglalkoztatott. Az egész tehetségkutató nap arról szólt, hogy megtudjuk, hogy ki milyen szinten van és mennyit kell fejlődnie. Teljesen le voltam nyűgözve a hallottaktól és látottaktól. A tiszta ének hangok, az elképesztő versek, dalszövegek, és a kidolgozott koreográfiák teljesen lenyűgöztek. Mikor rám került a sor nagyon ideges lettem, de csak-csak elfoglaltam a helyem az előadóteremben. Megfogtam egy gitárt és hálát adtam apám erőszakos unszolásának, hogy márpedig hangszeren kell játszanom, és a gitár amúgy is érdekes volt számomra, így hát leültem egy székre gondosan ügyelve arra, hogy szoknyám még így is kellően takarjon, majd belekezdtem egyik saját szerzeményembe. Mikor befejeztem, és letettem a gitárt végig néztem a társaságon, akik mosolyogva, mégis elgondolkodva néztek rám.
-Ezt a dalt még nem hallottam... Megtudhatom a címét ? - kérdezte a tanár.
-Még nincs címe. - mondtam a cipőmet bámulva.
-Szóval ez egy saját szerzemény volt. - állapította meg.
-Igen... - mondtam.
-Nos sok sikert kishölgy, még csiszolni kell rajta, de jó lesz az. - mosolygott rám Ms.Nora.
-Köszönöm, igyekszem. - mondtam, majd folytattuk a tehetségkutató napot. Első nap mindössze öt óránk volt, de az első kettőt szünet nélkül végig meghallgatással töltöttük. Szünetben megkerestem Andyt, aki egyből kifaggatott, hogy hogy ment a meghallgatás én pedig mesélni kezdtem neki a tehetséges diákokról és az osztályfőnökről Ms.Noráról.
-És mit énekeltél ? - kérdezte mosolyogva. Benyúltam a kistáskámba és kiszedtem belőle a füzetem, fellapoztam és a kezébe nyomtam.
-Ezt! - mutattam a dalra, amit nemrég előadtam.
-Azt hittem már nem írsz. - mondta meglepetten.
-Miután elmentél újra elkeztem írni. - mondtam, közben Andy a füzetben levő sorokat olvasgatta.
-Nem rossz. Nem énekled el nekem is ? - kérdezte mosolyogva, majd egy terembe húzott ami látszólag nem volt használva, és régi hangszerek voltak ott, valami gyakorlóterem lehet amit ritkán használnak. Megismételtem az előkészületeimet és elkezdtem a dalt és a gitár húrjairól itt-ott felpillantottam Andyre, aki mosolyogva hallgatta a dalt. Kijöttünk a teremből és kézenfogva kisétáltunk az udvarra a többiekhez. Nem volt olyan rossz ez a nap, a zene minden rosszat elfeledtet velem, nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, csak egy ember véleménye érdekel és ő épp a kezemet fogja, ezzel erőt adva nekem bármihez.
(Valószínűleg Andy hírességének okát kevesen értik, de ne aggódjatok fény derül erre is a következő részekben. Addig is... )