Prológus

Sziasztok, ez a blog egy kicsit más lesz mint amiket eddig írtam. Mivel a cím eléggé félre érthető kicsit kimagyarázom mielőtt belemerülnék a történet ismertetésébe. EZ NEM AZ ALKONYAT ÉS NEM IS VALAMI VÉRFARKASOS BLOG!  Ebbe a blogba nem tervezek semmi természet felettit írni, szóval nem lesz olyan különleges. A farkas is csak képletesen értendő. A farkas egy jelkép, ahogy a főhősünk, Miriam látja őt. Na de nem is rabolom tovább ezzel az olvasásra szánt időtöket. Jó olvasást !

 Aznap gyönyörű volt az égbolt. Sehol egy felhő, és a nap is káprázatosan sütött. Minden olyan mesebeli volt. A kocsiból néztem a gyönyörű időt, de nem voltam boldog, ugyanis éppen költözünk. Hihetetlen... Hogyan tudták egyik napról a másikra azt mondani, hogy "Pakolj, mert költözünk!" Mi rosszat tettem ? Elszakítottak a barátaimtól, és a megszokott nyugodt környezetemtől. Miközben belülről éppen felemésztett a harag és a bánat, észre sem vettem, hogy telik az idő. A kocsi fékezett. Megérkeztünk. Egy gyönyörű emeletes házhoz érkeztünk ami valami erdő mellet volt. Bámulatosan szép ház volt és az erdő miatt valahogy még szimpatikusabb lett. Hirtelen nem is bántam annyira ezt az új helyet. A csomagjainkkal az ajtóhoz mentünk. Apa elővette a kulcsot a zsebéből és lassan a zárba dugta. Lassan, csendben nyílt ki az ajtó és én csak ámultam és bámultam. A gyönyörű ház bent még szebb volt és tágasabbnak is tűnt. Apa felvezetett az emeletre, egyenesen a folyosó végén levő szobához. Kinyitotta az ajtót és egy gyönyörű, hatalmas szoba tárult elém. Fekete, gyönyörű fehér mintákkal díszített fal, fekete-fehér bútorok, fehér, a szobát még világosabbá varázsoló függöny, egy hatalmas baldachinos ágy fekete baldachinnal, fekete-fehér ágyneművel és fekete írásokkal díszített párnákkal. Velem szemben egy íróasztal egy új számítógéppel, mellette pedig az erkély ajtó. A szomszéd felé is volt ablak, ami kissé idegessé tett, mivel eddig ilyet csak filmekben láttam. Csak tátott szájjal meredtem magam elé. Bámultam a gyönyörű szobát és szóhoz sem jutottam.

-Nos, kicsim... Hogy tetszik ? - kérdezte apu mosolyogva.

-Ez... Ez gyönyörű. - ámultam még mindig.

-Őrülök, hogy tetszik, mert ez a tiéd. - mondta még szélesebb mosollyal.

-Te jóságos ég ! - mondtam egyre hangosabban és apa nyakába ugortam. - Köszi apu!!! Köszi! Köszi! Köszi! - ordítottam, mint egy kislány és puszilgattam aput. Persze még hiányoznak a barátaim, de ez elképesztő. A nagy örömködés közepette a szomszédra néző ablakban megpillantottam valakit aki végig minket nézett és mosolygott. Remek! A szomszéd máris hülyének néz ! - gondoltam.