Teltek a napok, a hetek és persze egy hónapig mindenki úgy nézett rám, mintha legalább valami pszichopata lennék. Persze ezután a hosszú hónap után kezdtek megbarátkozni velem is, szóval a második hónaptól kezdtem megnyugodni, hogy nem leszek mindig kívülálló. A becsmérelő nézéseket felváltotta, hol egy barátságos mosoly, hol egy másfelé nézés... Végül is ez egész átlagos. Természetesen két hónap alatt sikerül pár barátot is szereznem, akikkel többnyire szünetekben, némelyikükkel órákon szórakoztunk. Az itteni diákok többsége nagyon kedves, a maradék meg ki a fenét érdekel ? Egyik nap hárman jöttünk hazafelé Finnel és Andy-vel, mikor odarohant hozzánk egy csaj. Megjegyzem nagyon ismerős volt.
-Finni! - sikította és jókedvűen szomszédom karjaiba ugrott. Nem bírtam ki, a lány eszméletlen vékony sikító hangjától és attól, ahogy hívta Finnt kitört belőlem a nevetés.
-Finni ? Ez oloyan cuki. - röhögtem Finnre, aki csak játékosan meghúzta a hajam.
-Téged ismerlek ! - mondta a csaj már a normális hangján rám mutatva.
-Te is nagyon ismerős vagy nekem. - mondtam, de a fejemben még mindig nem tudtam hova tenni.
-Egy suliba járunk! Elsős vagy ugye ? Te vagy az a csaj aki megverte azt a srácot ! Az nagyon menő volt! - nevetett a csaj jókedvűen.
-Aha. - ennyi jött ki a számon meglepődöttségemben. Nagyon aranyos lány, szerintem végzős, és szuper energikus.
-Nem vagy valami beszédes igaz ? - szontyolodott el a lány.
-Ó ha te azt tudnád. - mondták egyszerre a srácok, mire a lány egy ideig csak értetlenül nézett.
-Ennek a csajnak régen is jó nagy szája volt, és most sem adott alább belőle. - mondta Andy.
-És ha egy mesébe belekezd le nem állítod, míg végig nem mondta és néha hihetetlenül hadar. - folytatta Finn.
-De még hogy, meg sem érted mit akar mondani. - nevetett fel Andy, mire Finn is nevetni kezdett.
-Srácok ! - korholtam őket nevetve, majd a lányra néztem, aki még mindig meglepetten pislogott hol a srácokra, hol rám.
-Mi a gond ? - kérdeztem a lányt mosolyogva.
-Semmi, csak elgondolkodtam, hogy sikerült ezt a két eszméletlen pasit magad köré vonzanod ? - nevetett a lány.
-Ez a szerencse csajszi. Andy gyerekkorom óta mellettem van, Finn pedig a szomszédom. - mondtam nevetve, mire kicsit megnyugodott.
-Látod, hogy büntet a sors ? - nevetett Finn és átkarolta a lányt.
-Na várj csak ezért még megfizetsz ! Még a fürdőért sem kaptál ! - fenyegettem nevetve a szomszédomat.
-Fürdő ? - lepődött meg Andy és Finn barátnője (?) .
-Az egy hosszú sztori. - mondta nevetve Finn.
-Ez a srác egy átok ! Vigyázz vele. - mondtam a barátnőjének figyelmeztetésféleképpen.
-Észben tartom. - mondta, de láttam rajta, hogy ezért Finn még jól ki lesz faggatva.
-Én viszont nem érem be ennyivel. - mondta Andy.
-Röviden Finnel és pár barátjával töltöttünk egy napot ami szuper volt, majd visszajöttünk, mert Finnek csodás ötlete támadt. Elvittek az erdőben levő tóhoz Finn pedig szépen beledobott. - azt már inkább kihagytam, hogy a világos ruhám teljesen áttetszővé vált a víztől.
-Finn, mi a fene ? - kezdett röhögni Andy. - Ha nem ismernélek, azt hinném valami mocskos hátsó szándék vezérelt, mint például ezt - vezette végig rajtam a tekintetét - csurom vizesen látni.
-Miket gondolsz te rólam ? - nevetett Finn, de láttam rajta, hogy kicsit zavarban van, ugyanis éppen ez történt. Aznap Finn a barátnőjével én pedig Andy-vel mentem haza. Apa természetesen nem örült ennek, anyámtól pedig megkaptam a jelzést, hogy megismételte azt az akciót, ami miatt sokat veszekedtünk. Remek. Félve léptem be a saját szobámba, de mikor bent voltunk egy kicsikét megkönnyebbültem, mivel anyám nem hagyott semmi "olyat" látható helyen. Ösztönösen átnéztem a szomszédom ablakába, aki épp elmélyülten beszélgetett a barátnő féleségével. Mivel még mindig nem tudtam róla semmit, megkérdeztem róla Andy-t. Kaptam pár kis unott infót, és még mindig az ablakomon bámultam kifelé. A bámulásom Andy zavarta meg, ugyanis behúzta a függönyöm.
-Mi olyan érdekes? Csak nem féltékeny vagy a csajra ? - kérdezte gyanakvóan.
-Nem ! - hárítottam azonnal, mire Andy elmosolyodott.
-Tudod... Ha később válaszoltál volna nem biztos hittem volna neked.- mondta, majd közelebb lépett hozzám.
-De, tudod így sem hiszek neked teljesen. - mondta, és ekkor már vészesen közel volt hozzám.
-Mit szeretnél ? - kérdeztem akadozó lélegzettel.
-Bizonyíts! - mondta lélegzetelállító mosollyal.
-Hogy tudnék... - kezdtem bele, de belém fojtotta a szavakat egy csókkal. A lábaim remegtek és az egész testemen borzongás futott végig. A hosszú csók után szinte képtelen voltam a saját lábamon megállni, amit persze Andy egy ezer wattos mosollyal jutalmazott.
-Szóval ilyen hatással vagyok rád ? - kérdezte önelégült mosollyal. Én nem bírtam megszólalni, ezért Andy újból megcsókolt. Lépett egy kicsit előre ezzel engem hátralépésre késztetve, majd még egyet és így tovább, míg a lábam el ne érte az ágyat. Ekkor Andy vigyázva ledöntött az ágyra és karjaival és lábaival fogságban tartva fölém tornyosult.
-Láttam nem nagyon bírod már. - mondta mosolyogva. Szóval ezért...
-De ha nem haragszol még nem volt elég. - mondta és Ismét birtokba vette a számat. Megértettem a helyzetét, ugyanis iskolában alig találkozunk, iskola után pedig egyből hazamegyünk, ami egy kicsit megnehezíti kettőnk dolgát. Kezeim közrefogták Andy arcát és elmélyültem a csókjában. És ennyi kellett ahhoz, hogy valaki tökéletesen elrontsa a pillanatot.
Andy és én hirtelen az ajtó felé szegeztük a tekintetünket, ami addigra már hangosan csapódott a félfának.
-Hihetetlen! - akadtam ki.
-Ugyan... Nyugodj meg Miri, bárkivel megeshet. - mondta, hogy megnyugtasson.
-De ez szándékos volt! - akadtam ki.
-Dehogy volt szándékos, te is tudod, hogy nem tudhatta.- nem tudtam visszavágni... Igaza volt. Kezdtem mindent máshogy látni. Elgondolkodtam a veszekedésünkön is anyámmal. Ott sem ő volt a hibás. Védeni akart én pedig kiakadtam. Teljesen tanácstalan lettem.
-Köszönöm. - mondtam Andynek, majd egy csókkal jutalmaztam bölcs barátomat.
-Mit ? - mosolygott.
-Hogy rámutattál, milyen gyerekes tudok lenni. - mondtam, majd ekkor én kaptam egy csókot és mintha mi sem történt volna folytattuk cseppet sem zavartatva magunkat.
Andy aznap egy kicsit későn ment haza, de nem egyedül, ugyanis Finn ugyanakkor engedte haza a barátnőjét aki ugyanarra lakott mint Andy, szóval nem volt gond. Kissé zavartan köszöntem el Andy-től, majd mikor be akartam menni az ajtón Finn odakiáltott.
-Hugi! Veled még beszélnem kell. - mondta és el se tudtam képzelni mit akarhat.
-Mi az ? - kérdeztem ártatlanul.
-Amint hazaértetek rosszalkodtatok ? - kérdezte perverz mosollyal az arcán.
-M... MI ? - nem tudtam normálisan reagálni...
-Nos, még alig értünk haza, már hallottam egy puffanást, amit eléggé erre enged következtetni a behúzott függönnyel kombinálva. - mondta egyszerűen. - Szóval ?
-Na és ha igen ? Semmi közöd hozzá ! - mondtam és sértődöttséget színleltem.
-Ó, igen is sok közöm van hozzá! - mondta és lég komolynak tűnt, ami nem épp rá vall.
-Finn... Baj van ? - kérdeztem, mert éreztem, hogy valami nincs rendben.
-Mit csináltatok ? - kérdezte kicsit idegesen.
-Ez csak a mi dolgunk. - mondtam és ekkor már kezdtem is komolyan venni, amit mondok. Ekkor Finn elkapta a kezem és hirtelen az ajtónak nyomott.
-Mit csinált veled ? - kérdezte kicsit elvesztve az önuralmát.
-Finn. Ez meg mit jelentsen? - próbáltam kitérni a válasz elől, bár kicsit féltem.
-Csak válaszolj ! - mondta egyre idegesebben.
-Finn, én ezt... - tértem volna ki a válasz elől ismét, de Finn nem hagyta, megcsókolt. Erőszakos volt, de valami mégis vonzott hozzá. Nem tudom megmagyarázni, mit éreztem akkor. Hirtelen észhez tértem és elhúzódtam tőle.
-Finn... Ezt meg ... Miért ? - kérdeztem zavartan.
-Mit csinált veled ? - kérdezte már sokkal nyugodtabban. - Csinált valamit, amit te nem akartál ?
-Nem csinált semmit. - mondtam, mivel már nem akartam kerülgetni a válasz adást.
-Hála istennek. - mondta mejd megölelt. Nem értettem. - Mióta jártok azon dolgozom, hogy ne tudjon veled semmit csinálni, nem akarlak kettesben hagyni vele. - vallotta be.
-Miért ? - kérdeztem.
-Féltelek Miri. Te nem ismered a mostani énjét. - mondta és kezeivel közrefogta az arcomat.
-Miri... Tudnod kell, hogy mielőtt te jöttél volna ő a suli összes jó csaját ágyba vitte. - nézett mélyen a szemembe.
-Értem... De Finn... Mi volt... Az az előbbi... - csúszott ki a számon a kérdés ami leginkább foglalkoztatott...
-Felejtsd el... Csak tudni akartam valamit. - mondta, majd elmosolyodott.
-Ugyan mit ? - kérdeztem érdeklődve.
-Hogy tényleg szereted-e. - mondta és próbált leplezni egy kis mosolyt, amit valahogy nem értettem.
-Finn... Én... Nem értem... Mi ez az egész ? - tört ki belőlem, mert ma teljesen másnak tűnt.
-Nem szereted Miri... Nem hagytad volna, ha szeretnéd.
-Én... Én ... - habogtam, de volt valami abban amit mondott. Csak azért toltam el magamtól, mert nem voltam fer Andy-vel szemben. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Miri... Ne sírj.... Jobb így, hogy tudod... - mondta és már vissza is tért a kedves és megértő Finn. Ugyan az aki segített az elején, és aki talán most vetett véget életem első kapcsolatának.
-De... De ... A te barátnőd... Ez vele szemben sem volt fer. - mondtam neki sírós hangon.
-Miatta ne aggódj, nem a barátnőm. Az unokatesóm, csak szerelmes belém. Megmagyaráztam neki, hogy ez így nem mehet.
-De... De... - kezdtem megint habogni.
-Ennyire kifogásokat akarsz keresni ? - kérdezte és szorosabban húzott magához.
-Sajnálom, hogy az előbb olyan erőszakos voltam. Kérlek ne haragudj rám. - mondta Finn, majd letörölte a könnyeimet.
-Ezek után semmi nem lesz már a régi. - hagyta el halkan a számat a mondat, miközben a földet bámultam.
-Egyet értek. - mondta. - És... Mit szeretnél, mi legyen ? - kérdezte teljesen komolyan.
-Nem tudom... - mondtam és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Helyrehozom amit elrontottam. - mondta Finn és belepuszilt a hajamba. Felnéztem rá, mire ő elmosolyodott és ismét megcsókolt. Ez a csókja teljesen más volt. Gyengéd, romantikus, mintha csak azt mondaná, "nem adlak neki!" .
-Nem tudom hogyan, nem tudom mikor, de beleszerettem ebbe a kislányba. Még ilyet. - nevetett Finn.
-Én... - kezdtem bele.
-Ne mondj semmit. Mindent tudok, nem tudod leplezni. Ha továbbra is vele akarsz lenni nem kell erről tudnia, de te is tudod, hogy ez így nem fer egyikünkkel szemben sem. - mondta.
***
Úgy ugrottam fel az ágyból, mint akit megöltek álmában. Mi történt ? Álmodtam, vagy az előbbi tényleg megtörtént ?
Miriam csak álmodta volna Finn vallomását? Vajon ez az amire tudatalatt vágyik? Igaz volt és el fogja hagyni Andyt? Egy rossz döntés miatt mindenki szenved majd? A következő részben kiderül.